Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)

A kilenced összeírások tartalma - A zabtermelés

sarlózott termény 146 keresztnyi, a kaszált pedig csak 2,25 csomó értékű volt. Békéscsabán 176 kereszttel szemben 19 szekérnyi zabot kaszáltak.193 Két dolgot megállapíthatunk: ezen év, mint láttuk, nem számított a rossz termésű évek közé. Más összeírásokban nem láttuk a sarlós aratás gyakorlatának a nyomát. Egyedi esetről lehet szó, de mutatja, hogy ez a betakarítási mód is előfordulhatott! Az okát nem ismerjük.

Amennyiben a termelést a termelők etnikai összetételével próbáljuk kapcsolatba hozni — egyelőre -, nagyon ingoványos talajra tévedünk. Köthető-e egyáltalán a termelés az egyes etnikai csoportokhoz? A meghatározóan szlovák lakosságú helységek közül a zabtermelésben Csabát már említettük, de pl. Szarvas jobbágyai, ezzel ellenkezően, abban tűntek ki, hogy lényegében (ekkor) nem vetették ezt a gabonafélét. Amennyiben a román etnikumra figyelünk, hasonló képet kapunk. Székudvar szerepét már kiemeltük (jelentős volt a román lakossága), de pl. a gyulai románok elvétve, úgymond „véletlenül” foglalkoztak a vetésével. A németek esetében erősebbnek tűnik a kapcsolódás, de egyértelmű összefüggés a két tényező között, egyelőre, nem állapítható meg. Az eleki és gyulai németek zabtermelése a vizsgált évtizedben emelkedő, s volumenében kiemelkedő értéket mutat az uradalom falvai között. (A mezőberényi összeírásban szereplő névsorok, mivel nem különítik el az egyes etnikumokhoz tartozó gazdák neveit, e szempontból nem értelmezhetőek.) Öcsöd magyar lakossága teljesen közömbös vagy elutasító volt a zabtermeléssel szemben. Mindezek alapján a zabtermelés és a gazdák etnikai összetétele között nem lehetett szoros összefüggés.

193 MNL OL P 418. S 57.

88