Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)

Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - A kilenced behajtásának szabályozása

szabályozás egy XVIII. századból fellelhető változatát. A forrásközlésből is kiderül, hogy a terményhányad beszedése a kialakult hagyomány, az előző századok gyakorlata szerint zajlott. Új elem, hogy esetünkben egy magánbirtokos földesúr uradalmának eljárási gyakorlatából kaphatunk ízelítőt. A forrás azért is érdekes lehet, mert abban egy volt hódoltsági területen alakult, alföldi uradalom gyakorlatára találunk informatív leírást.

Az utasítás az „Instructio pro Dominis nona conscriptoribus” címet viseli. Székudvar 1731-es kilenced-összeírásának füzetbe kötött lapjai közé, utólag fűzték be. Nem véletlenül ebbe az évkörbe tartozó dokumentumok közé, mert maga az utasítás is 1731-ben készült. Az uradalom részéről Gallos (nonator) és Tomcsányi (jegyző) írták alá.69 A latin nyelvű szöveget Dusnoki József fordította magyarra.70

Utasítás a kilencedszedő urak számára

1. Össze kell hívni a bírákat és az esküdteket, akik az előre megküldött kurrensekből

bizonyosságot szereztek arról, hogy megérkeznek a kilencedszedő urak. Miután ugyanazon bírákat odavezették, szigorúan fel kell szólítani őket, hogy a nép helyesen vallja be a saját és pontosan az extraneusok terményeit. Pontosan vallja be az eltagadott terményt elvesztésének, egyszersmind megszabott büntetésnek a terhe mellett.

2. Miután minden terméssel bíró lakos egyszerre összegyülekezett vagy odaküldték őket az összeírásra tizedenként, ily módon akkor a kilencedszedő urak is végül a jobb végrehajtás érdekében [kérik], hagyjanak fel a megtermelt termény eltaga- dásával, a földre kivetett konfskálás és tetszőleges büntetés terhe mellett.

3. Ha pedig sok olyan lakos lenne, aki a termény kirakása után vallja be, hogy az eltagadott terménnyel veszteséget okozott, e miatt esküt ne tegyenek, de figyelmeztessék őket, ha valakit hazugságon érnek, azoknak az eltagadott terményét helyben elkobozzák. Az ilyen terményekből a harmadát kapják meg a tizedszedő urak.

4. És azért, hogy a kilencedelés az egész uradalomban egységesen megkapja a végső formáját, minden terménynek külön rubrikát alakítsanak ki, itt az őszi búzának keresztje ennyi, kéve (manipulus) annyi, azután a tavaszi búza keresztjei, aztán kévéje ennyi és következőképpen az árpa, zab stb., ahol amennyiben szükséges, hasonlóan fel kell jegyezni.71 A borsót, a lencsét kisebb csomókban (cumulus) so69 MNL OL P 418. S 55. Gallos nevét is Tomcsányi írta fel a címoldalra. Erre az aláírásból következtetünk. Az is látszik, hogy ez egy nagyobb utasítás része, tehát nem bizonyítható, hogy ő(k) készítették a rendtartást. A Gallos nevét viselő személy azonos lehet Gálosi Mihállyal, aki az uradalom tiszttartójaként 1740- ben Szarvason lakott. Hellebrandt János: Szarvas városáról, százados ünnepe alkalmatosságával nov. 3-án, 1822. Tudományos Gyűjtemény. Pest, Petróczai Trattner János Tamás 1822. 34. p. http://books.google.hu/ booksi>id=oXg5AAAAcAAJ&pg=RA4-PA34&lpg=RA4-PA34&dq=Sporer+J%C3%Alnos&source=bl&o ts=dqglH38iNr&sig=V7ZHwwZtwlgZkpFT2NHtwNqaZc4&hektoliter=hu&sa=X&ei=AcZvVOHV FI_7aseJgLgK&ved=0CEAQ6AEwBw#v=onepage&q=Sporer%20J%C3%Alnos&f=false. Letöltés: 2014. november 20.

70 Ezúton is köszönetemet fejezem ki Dusnoki Józsefnek a nehéz szöveg fordításáért és Kolo-Szujo Editnek, aki latin szakos tanárként átnézte és ezzel segítette a szöveg pontosítását.

71 A kilencedjegyzékekben többnyire cumulus, illetve currus a használt mértékegység. A végső számadásokban cumulus. Azonban előfordul, hogy nem kaszálják, hanem sarlózzák ezeket a gabonaféléket is. Ezt jelenti a kitétel. A „csomó", illetve a „szekér", mint mértékegység, evidens volt a korabeli emberek számára.

25