Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)
Feudális földjáradék, jobbágyi adózás - Kontraktus - taxa - robot
A másik oldal a szolgáltatások módja és mértéke. A mód ez esetben sem kérdés, szerződés szabályozta azt. Természetben vagy pénzben történő megváltásról lehetett szó. Amennyiben kötelező lett volna, egyetlen kilenced-összeírást sem találhatnánk a megidézett időszakból. Ugyanakkor nagyarányú eltolódást tapasztalhatunk ezen a téren. A terménykilenced az első évtizedekben „in natura” került behajtásra. Az 1740-es évek elejétől, mint láttuk, növekedett a pénzbeli megváltás aránya. Az 1750-es évtizedben, néhány község kivételével, pénzben váltották meg a kilencedet. 1762-től 1767-ig szinte minden település jobbágysága pénzben fizette a terményjáradékot. Az urbárium bevezetésének folyamata ekkor elindult, s ezért újabb „konvenció”-t kötött az uradalom a településekkel. Az urbárium bevezetéséig leginkább a pénzben történő megváltás jellemezte a gyakorlatot. Annak mértéke, különösen Harruckern János György halála után, még inkább ötvenes, s különösen a hatvanas években növekedett. Ez persze nem meglepő, hiszen az országos trenddel megegyezett. A jobbágyok a kilenc kérdőpontra adott válaszaikban egyöntetűen taksás - sza- badmenetelű - állapotról beszéltek. Ennek az állapotnak bizonyos részletei mégsem tisztázottak. A forrásanyag feltárásakor is feltűnt a Harruckern-anyagban egy olyan 1726-os dokumentum, amely Nemeskereki, Doboz és Székudvar település „örökös jobbágyi fogadalmáról” szól.49 Ember Győző két 1730. évi összeírás bemutatásában arról tudósít, hogy abban elkülönítették a „a szabad költözésűeket” és az „örökösöket”. Dolgozatának későbbi részében is felhívja arra a figyelmet, hogy a „külföldről telepítettekct... a földesúr nem ismerte el szabad költözésűeknek".50 Doboz nem külföldről jött jobbágyok lakta falu, de örökös jobbágyi fogadalomról árulkodik az eddig még nem vizsgált forrás. Németgyula „külföldről telepített” lakosságú város. Mindkét helység lakosai a formulának megfelelően „taksások(nak) és szabad meneteld”-nek tartották magukat. Az Ember Győző által idézett két összeírás arra utal, hogy egy-egy településen belül is létezhettek szabadmenetelű és örökös jobbágyok. Lehetséges, hogy semmi jelentősége nincsen a dolognak, de az is, hogy fontos jelenséggel állunk szemben, amelyet eddig sem problémaként, sem álproblémaként nem jelenített meg a megyetörténeti kutatás. A cenzust különböző elnevezések alatt - házbér, esztendei bér, füstpénz - évente megadták, és a tárgyalt korszakban egy forintban állapították meg.51 Az uradalmi adminisztrációs gyakorlatban, pontosabban az 1762. évtől megkötött „contractus trien- nalis’-okban gyakran találkoztunk a „sessio” megnevezéssel. A szerződésekben megkülönböztették az „integrae sessionis" és „sessionis mediiseu; medice sessio”, azaz egész és féltelkeseket.52 Tudjuk, hogy a cenzus összege a század második felében növekedett. Az 1768-as kontraktus szerint telkenként (sessio) két forint volt a cenzus (cenzus dominalis) összege.53 Szabó Pál Orosházáról szóló közlésében megállapítja, hogy 1751-ben 185 gazda és 55 zsellér élt a faluban. A közölt összeírásban a gazdákat egész-, fél- és negyedtelkes 49 MNLOLP418.N9. 50 Ember 1977. 24. és 94. p. 51 Implom 1971.106. p. 52 MNL OL P 418. A. 12. Füzesgyarmat, 1762. A kilenc kérdőpontra adott válaszokból kiderül, Hogy a határ akkor nem volt „házhelyekre osztva”. 53 Cseh 1989. 301. p. Ugyanakkor problémát jelent és tisztázásra váró kérdés, hogy mit értettek a sessio alatt? 20
