Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)

Harruckern János György gyulai uradalmának kialakulása

helyben maradásra. Az eredmény nem maradt el. Bizonyára ismerte a szabályt, amely a merkantilista/kameralista gondolkodás egyik alaptétele: „Ubi populus, ibi obolus”.26 A birtok népessége gyarapodott, a gazdaság erősödött és bevételei növekedtek.

Az uradalmat a birtokszerző Harruckern János György igazgatta egészen 1742- ben bekövetkezett haláláig. Érdemei valóban nagyok voltak, az érdekeit jól felismerő Földesúr, óriási anyagi költségeket (több százezer forint) az uradalom fejlesztésébe fektetve, politikai befolyását érvényesítve sokat tett birtokai és ezáltal a megye felvirágoztatásáért. Örököse a fia, Harruckern Ferenc volt, aki haláláig, 1775-ig vezette az uradalmat, s főispánként irányította az egész vármegyét. Vele hágón kihalt a család. 1775-1797 között leányágon tovább vitték az örökséget, és egyben tartották azt. 1797-ben az örökösök „osztályra" vitték, s felosztották egymás között. Az addig egységes gyulai uradalom több részre szakadt.

Már az elején le kell szögeznünk, hogy sem Harruckern János György, de a hódoltság területén birtokot nyert földesurak többsége sem törekedett allódium, azaz majorság kialakítására. A gazdasági és társadalmi viszonyokat jól ismerték, tudatában voltak annak is, hogy az árutermelés—kereskedelem gócpontjaitól távol lévő vidéken az önálló majorság megteremtésének nem jött még el az ideje. Ez a kiindulás ezen a tájon is nagymértékben meghatározta a földesúr és jobbágyai közötti viszony alakulását. A jobbágyvándorlás lehetőséget teremtett arra, hogy a vándormozgalomban részt vevő munkaerő az esetlegesen megjelenő robotterhek elől azonnal újabb vidékre költözzön. Ennél kevesebb indok is elég volt arra, hogy az éppen letelepedett paraszti munkaerő tovább álljon. Robot nélkül pedig a földbirtokosoknak gondolniuk sem lehetett a majorság kialakítására.

26 „Ahol a népesség, ott a pénz (gazdagság)" A kameralizmus egyik alapelve. Ifj. Barta János: Magyarország gazdaságának regenerálódása 1711-1790. In: Magyarország agrártörténete I. Szerk.: Orosz István. Budapest, 1996. (Továbbiakban: Ifj. Barta 1996.) 38. p.

15