Kereskényi Miklós: A gabonafélék termelése és a kilenced szedése a gyulai uradalomban 1730-1737 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 12. (Gyula, 2015)

Fogalmak magyarázata

azaz „contractus”'ban foglalták össze. Egyik legfontosabb joguk a szabad költözködés volt. Ez óriási előnyt és rangot jelentett a „röghöz kötött” jobbágytársaik' kai szemben. Lehetőségük volt a robot és a feudális földjáradék más formáinak pénzen történő megváltására is. A taxás (taksás) jogviszony elterjedésének virágkora a XVII. század második és a XVIII. század első harmadára tehető. Főként az elpusztított és benépesülésre váró volt hódoltsági (dél-alföldi) területeken vált általánossá. A évszázad későbbi időszakában szűkítették a szabadmenetelű jobbágyok szabadságjogait, és az 1767-es urbárium tovább rontott korábban előnyös helyzetükön.

tritici autumnalis, tritici vernalis. Az ősszel elvetett gabona neve a forrásokban „autumnalia”, ill. „fruges”. Ide tartozik az őszi búza és a rozs. A tavasszal elvetett gabonaféléket „vernalia”, „blada", ritkán „pabulum” (takarmány) nevek alatt találjuk. Leggyakrabban a tavaszi búzát, a zabot, a tönkölyt (spelta) sorolták ebbe a kategóriába. A kertekben termelt kukorica (fagopirum=törökbúza=tritici turcici), valamint a köles nem tartozott ide, hiszen ezek ekkor még nem váltak a szántóföldi kultúra részévé.

142