Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
viselő elé rendelték, szintén egész mundérba öltözötten, csinosan kellett megjelennie.493 494 A tömlöchajdúk általában nem voltak teljes létszámban a börtön körül, „8an is igen ritkán vagyunk, mert hol többen, hol kevesebben vagy ide vagy amoda expediáltatunk, úgyhogy sokszor csak maga az őrálló marad, mely szerént a 2 órai vigyázás soha tökéletességre nem mehet”.m 1797-ben az insurrectio idején a belső rend fenntartása különösen fontos követelmény volt, ezért a meglévő szolgaszemélyzetet 6-6 tömlöchajdúval és lovas katonával növelték, „de nem valami jöttment bitang, hanem itt lakos jóféle és biztos emberekkel” Az új alkalmazottak 1797. május 1-jétől álltak szolgálatba, fizetésük is ettől a naptól járt. A nemesi felkelést követően, 1798. január 23-án a helytartótanács utasította a megyét a hajdúk és katonák létszámának, fizetésének a korábbiaknak megfelelő visszaállítására. A rendek három katonát a pusztai katonák közé osztottak be, a másik hármat és hat hajdút 1798. április végével elbocsátottak, ám két lovas katonát és két hajdút a tömlöc mellé szükségesnek véltek visszatartani. A helytartótanács 1798, október 30-án két katona megtartására adott engedélyt. A leirat értelmében az alispán még 1798. december elejével felállította és szolgálatba helyezte a két hajdút, akik fizetést is december elejétől kaptak.495 Az elfogott és büntetésüket töltő gonosztevők száma 1807-ben meghaladta a 70-et, őrzésükre már nem bizonyult elegendőnek a meglévő, nyolc főnyi tömlöchajdúi szolgálat, az alispán véleménye szerint legalább további hat személyre volt szükség. Még ebben az évben, a helytartótanácsi engedély (24861/1806. december 9.) bevárása előtt a rendek - a rabok nagy számára tekintettel - egy időre megemelték a hajdúk létszámát.496 A 11199/1807. június 2-i helytartótanácsi rendelet hat hajdú ideiglenes alkalmazására adott lehetőséget mindaddig, amíg a rabok száma nem csökken.497 1801-ben a tömlöchajdúk súlyos mulasztására derült fény, bebizonyosodott, hogy nem az előírt időben, kétóránként, hanem 12-24 óránként váltották egymást az őrségben, s fegyver és egész öltözet nélkül adták a strázsát, hol köpönyegben, hol bundában. A rendek 1801. március 3-án rendeletet alkottak, a tömlöc mellett lévő nyolc állandó és hat ideiglenes hajdút szakaszokba osztották, egy-egy egység egy hétig szolgált, a hét vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött. Az őrség éjjel-nappal kétóránként változott, a strázsa egész öltözetet és puskát viselt, fegyvere mindig töltve volt, minden legény 12 töltényt kapott. Éjjelente a strá- zsaházban lámpást égettek, a kardot, puskát, öltözetüket mindig tisztán, csinosan tartották, az őrség leteltével a fegyverből a töltényt - a rozsdásodás elkerülése végett - eltávolították.498 A teljes katonai öltözetben, karddal teljesített szolgálatot azért részesítették volna előnyben, „mivel a puskának egész napon s éjszakán által való hordozása is a karnak és vállnak felettébb terhes, különben is mindenkor a puskák előttünk rendbe lévén állogatva, kezünkre van”499 1819. szeptember 10-én a vármegyei törvényszék az egy rab szökését elősegítő Hinterhober Gábor tömlöchajdú ügyében ítélkezett. A vétkes precedens értékű ítéletében kimondták, amely hajdú elől rab elszökik, azt a szolgálatból azonnal kiteszik.500 1824-ben több nagyobb vétkű Békés vármegyei rab közmunkáról való megszökése kapcsán helytartótanácsi rendelet (10037/1824. április 22.) írta elő a fogva tartottak 493 Kgy.jkv. 817/1794. 494 Kgy. ir. 180/1801. 495 Kgy. jkv. 224/1797, 506/1797, 15/1799, 46/1799; jkv. fog. 338/1798; kgy. ir. 15/1799, 46/1799. 496 Kgy jkv. 32/1807, 148/1807; kgy ir. 148/1807. 497 Kgy.jkv. 736/1807, 261/1808. 498 Kgy. jkv. 180/1801. Időről időre gondoskodtak a tömlöcnél használt lámpa javításáról. BML IV. A. 4. a. 577/1837. 499 Kgy. ir. 180/1801. 500 BML IV. A. 4. c. 216/1819, 247/1819. 81
