Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
hoz, a pesti levélhordó számára szükséges szénát és abrakot pedig Szilla biztosította. 1809 szeptemberében a pesti állomásra rendelt levélhordók elhagyták stációjukat és hazatértek. Vétkükért példás büntetést helyeztek kilátásba, helyettük négy új személyt fogadtak fel (legkésőbb 1809. szeptember 14-én).445 A főispán katonáját 1831-ben a főispán melletti praetorialis katonának nevezték (rajta kívül ebben az évben két másik praetorialis katona létezett; 1832-ben viszont három praetorialis katonáról beszéltek, de nem tudni, ebbe beleértették-e a főispáni katonát is).446 A főispán katonája és a két levélhordó katona 1838-ban közvetlenül fő- vagy alispáni felügyelet alatt állt.447 Persecutor (equites persecutores malefactorum, pusztai katona, CSEND BIZTOS SÁGI HAJDÚ, CSENDLEGÉNY, CSENDŐR) A csendbiztosok vezette új közbiztonsági rendszer 1795. május 1-jén a községi elöljárók javaslatát követve nyolc vármegyei pusztai katona kinevezésével (Gyula, Békés, Kétegyháza, Orosháza, Komlós, Csaba, Szarvas, Szeghalom székhellyel) vette kezdetét. A katonák esküvel fogadták meg a helyben lakást, józan életre, gyors és szorgalmas szolgálattételre kötelezték magukat. Munkájuk során felettesük, a bátorsági biztos rendelkezéseit követték. 1795. december 31-től - ha hivatalos kötelességet teljesítettek - a községek katonailag megszabott áron szolgáltattak nekik széna- és abrakporciót.448 Az 1790-es évek közepén megállapított fizetésükből, évi 80 forintból, 1807-ben már nem tudtak megélni. Míg korábban a munkájukhoz elengedhetetlen lóhoz 25-30 forintért hozzájuthattak, 1807- ben már 100 forintot is elkérhettek egy állatért, amely egy rossz ugrás, botlás után gyakran hasznavehetetlenné vált, s így egy éven belül nem ritkán két-három lovat is vásárolniuk kellett.449 A békési járási csendbiztos nyolc persecutora közül 1819-ben hatan rendelkeztek saját lóval, ketten bitang lovon jártak.450 1812-ben több éve fennálló vármegyei rendszabás rögzítette, hogy a persecutorok ne többen egy településen, hanem a helyi igényeknek megfelelően egyenként legyenek felosztva a megyebeli helységekben. A bátorsági biztosok jelentéséből kitűnt, Gyomán, Szentandráson, Öcsödön egy katona sem szolgált, Orosházán egy persecutor volt beosztva, de itt inkább kettőre lett volna szükség, ellenben Gyulán négyen is laktak. Az 1812. július 29-én megállapított új felosztás szerint a békési járás nyolc katonája közül egy-egy Kétegyházán, Szeghalmon, Füzesgyarmaton, Dobozon, kettő-kettő Gyulán és Békésen állomásozott, a csabai járásban Csabára, Endrődre egy-egy, Komlósra, Orosházára, Szarvasra kettő-kettő persecutor jutott. Az a katona, aki az állomáshely megváltozását nem fogadta el, lemondott posztjáról, s helyette másvalakit alkalmaztak. A rendelkezést az alispán 1813. február 3-án azzal egészítette ki, hogy a pusztai katonák a lóporciót attól a községtől kapják, ahová lakhelyüket kijelölték. Minden katona egy könyvecskét kapott, amelybe a lakóhely vagy a kerülések alkalmával felkeresett települések jegyzői bevezették napról napra a kiszolgáltatott lóporció mennyiségét, „semmi nagyobb időre való anticipatióknak he445 Kgy. jkv. 699/1809, 715/1809, 835/1809; kgy. ír. 834-840/1809. Az alispán legkésőbb 1809. június 30-ig - az 1809. jún. 12-i közgyűlés határozata értelmében - a háborús viszonyokra tekintettel, a levélforgalom akadálytalan biztosítása érdekében négy stációra (Gyula, Csaba, Kondoros, Szarvas) négy lovas katonát fogadott fel. Kgy. jkv. 582/1809, 627/1809. 446 Kgy. ir. 1982/1831; jkv. fog. 1887/1832. 447 Kgy. ir. 473/1838. 448 Kgy. jkv. 1196/1795. 449 Kgy. ir. 376/1807. Bár Ollár János persecutor káplárnak a bűnüldözés során 1819-re három lova elpusztult, segélyt ez ügyben nem kaphatott. Kgy. jkv. 92/1819. 1828-ban a persecutori posztra ajánlkozó Gál József alkalmasnak tartotta magát „azon szolgálathoz megkívántató jó lónak” megszerzésére. Kgy. jkv. 453/1795. 450 BML IV. A. 4. c. 78/1819. 76
