Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
- számolt be elfoglaltságairól - nemcsak gyűlésekre, hanem a törvényszékekre is bejárván, a dicalis conscriptiókhoz is, dicatiókhoz és repartitiókhoz, sőt a populáris conscriptióhoz is applicáltattam, a k[örös]ladányi tolvaj pásztoroknak, és azok cimboráinak tolvajságaik kinyomozásában folytába[n], egész két holnapig foglalatoskodtam, ezeken felül az 1805lk, az 1807ik és az 1808ik esztendőkben tartatott országgyűlésen ezen te[kin]t[e]tes nemes vármegyének nagyérdemű ablegátusaival kancellista helyett fent voltam, mindezekkel magamat az esküdtségi hivatalra még alkalmatosabbá tettem.”321 ■ VÁRMEGYEI SZAKTISZTVISELŐK Egészségügyi szaktisztviselők Orvos (főorvos, járási seborvos) A Békés megyei seborvos (chirurgus) 1728-ban évi 41, 1745-1751-ben 30 forint fizetést kapott.322 Az egészségügyi személyzet jelenléte az 1739. évi pestisjárvány idején értékelődött fel.323 1747-ben Békés vármegyének még nem volt orvosdoktora, csupán öt chirurgus működött a területén (három Gyulán, egy-egy Csabán és Békésen). A megyéket 1752-től kötelezték diplomás orvosok alkalmazására, akik feladatul kapták a közegészség- és járványügy, illetve a gyógyszerészek, bábák munkájának az ellenőrzését. Rigler Zsigmond Békés vármegyei főorvos 1791-1792-ben Csabáról Gyulára kívánta állomását áthelyezni - eredménytelenül, mert a rendek a megyeszékhelyen nem tudtak kvártélyt biztosítani számára. 1796-tól tiszti lakás helyett évi 50 forint lakbért állapítottak meg számára. A helytartótanács 9214/1798. április 17-én kiadott rendelete értelmében a főorvos fizetését évi 100 forinttal emelték meg, a megnövelt összeget május 1-jétől utalványozták. Az éves bért a himlőoltásért megítélt jutalom - 1815-ben minden beoltott személy után 20 krajcár - egészítette ki. Ha lakhelyétől távol, hosszabb időre volt kiküldetésben, napidíjat kapott. 1790-től megkapta az addig is szokásban volt 18 forint „fáradtságpénzét” a vármegye bejárásáért, az egészségügyi visitatióért. A főorvos köteles volt a seborvosok által rendelt gyógymódra felügyelni, munkájukat fokozottan ellenőrizni, a hivatali túlkapásokra hajlamos községi borbélyok munkáját is figyelemmel kellett kísérnie. Rendszeres időközönként patikavizsgálatot tartott (1763-tól jelentést adott be róla a helytartótanácsnak), törvényszéki orvosi teendőket is ellátott, szükség szerint gondoskodott a vármegye tulajdonát képező, seborvosok által igénybe vett szerszámok és boncoló eszközök javíttatásáról, köszörültetéséről. A közösen használt műszereket Gyulán helyezték el, második sorozat megvásárlása csak 1821-ben tűnt indokoltnak. 1804-től az országos nyugdíj intézeti ellátást igénylőknek orvosi bizonyítványt állított ki. A főorvos a megye egészségügyi viszonyairól évenként táblázatos jelentést terjesztett a helytartótanács elé, az onnan érkező rendeleteket pedig jegyzőkönyvbe iktatta. Bejelentette az előfordult megbetegedéseket, a veszett állatokat (ez utóbbit a 10622/1802. május 15-i helytartótanácsi rendelet írta elő). A holttestek megvizsgálásánál, boncolásoknál szintén meghatározott előírásokhoz igazodott és számolt be az ilyen esetekről. A 46816/1789. december 15. sz. helytartótanácsi leirat meghatározta, milyen formában kell az orvosi jelentéseket készíteni, főleg a fertőző megbetegedésekről. A beszámolókat latinul kellett írni, de az anyanyelv használata is megengedett volt.324 A gyógyszerkészítmények magas ára miatt 1829-ben arra utasították a főorvost, hogy - az esetleges patikai felhasználás szempontjából - különös figyelemmel legyen a vidék természeti viszonyaira, ásvány-, növény- és állatvilágára. A patikusokkal 321 Kgy. ir. 144/1809. 322 Kgy. jkv. 95/1728,6/1746, 177/1746, 138/1747, 111/1748, 131/1750, 128/1751. 323 Kgy. ir. 46/1738, 91/1739, 154/1739. 324 Jkv. fog. 763/1791. 61
