Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye igazgatási közegei, tisztikara, szaktisztviselői, szegődményes alkalmazottai és országgyűlési követei, táblabírái (1715–1848)
szolgabíró és esküdt félfogadásához.286 Ehhez kapcsolódóan 1837-ben napirendre került a vármegyei közigazgatás területi átszervezése, ami végül 1840-ben ment végbe. 1840-ben a megye továbbra is két járásra (békési, csabai) oszlott. A békési járást a békési főszolgabírói és a központi szolgabírói kerület alkotta. A békési járás főszolgabírója Békésen, esküdtje Szeghalmon, a központi szolgabíró esküdtjével és a járás csendbiztosával Gyulán székelt. A főszolgabírói kerülethez tartozott két mezőváros (Békés, Füzesgyarmat), Körösladány, Szeghalom, Vésztő, továbbá négy környező puszta (Fásmellék, Bélmegyer, Sima, Bucsa). A békési járás központi kerülete Magyar- és Németgyula mezővárosokat, valamint Dobozt és Gyulavárit foglalta magába. A csabai járást három részre, a csabai főszolgabírói, a szarvasi és orosházi szolgabírói kerületre tagolták. A csabai járás főszolgabírója Csabán, esküdtje Mezőberényben, a szarvasi szolgabíró Szarvason, esküdtje Gyomán, az orosházi szolgabíró Orosházán, esküdtje Kétegyházán, a csabai járás csendbiztosa pedig Orosházán lakott. A csabai főszolgabírói kerületbe osztották Csabát, Mezőberényt, Köröstarcsát a kamuti, nagy- és kiskondorosi pusztákkal. A szarvasi szolgabírói kerülethez tartozott a járás két mezővárosa (Gyoma, Szarvas), Endrőd, Szentandrás, Öcsöd, valamint öt puszta (Csabacsüd, Bábocka, Bánréve, Csejt, Csudaballa). Végül az orosházi szolgabírói kerülethez csatolták Orosházát, Tótkomlóst, Kétegyházát, a szenttornyai, szénási, kis- és nagycsákói és kígyósi pusztákkal. Az egyes települések határában fekvő pusztákat többnyire az anyaközség járásához kapcsolták. Kivételt csak a csorvási, mezőmegyeri, eperjesi pusztákkal tettek, ezek az anyaközség járásához adóztak, a közbiztonság szempontjából viszont Mezőmegyer a csabai, Csorvás és Eperjes pedig az orosházi szolgabírói kerületbe tartozott.287 A szolgabírák útlevelet állítottak ki, ellenőrizték a községi elöljáróságok útlevéladási gyakorlatát, a községi bírákat és jegyzőket szigorúan eltiltották a vármegyén kívülre szóló passus kibocsátásától.288 Meghirdették a helytartótanács útján érkezett, szökött személyekről, lopott ingóságokról kiadott körözvényeket (currens, circulares). Őrködtek a közbiztonság felett, ellenőrizték a járási csendbiztosok és persecutorok munkáját.289 A járásukban előforduló rendkívüli eseményekről (pl. a községi pénztár kirablása) azonnal jelentést küldtek az alispánhoz.290 A szolgabírák esküdtjeikkel törvényes bizonyságul részt vettek - az 1765. augusztus 26-i helytartótanácsi rendelet előírását követve - az úriszéken, az úriszéki jegyzőkönyvet a vármegyei levéltárba adták be.291 Ugyancsak helytartótanácsi utasítás (11816/1800. május 20.) alapján a szolgabírák a kisebb vétkű bűnösök felett gyakorolt eljárásukról a testi- és a pénzbüntetés mértékét is feltüntető jegyzőkönyvet vezettek, amit félévenként bemutattak a vármegyei törvényszéknek.292 1842-ben a rendek megszüntették a községi elöljárók botozási jogát, és előírták, hogy a kisebb vétséget elkövető bűnösökről a bírák a járási szolgabíráknak vagy esküdtjeiknek tegyenek jelentést, akik az eset kivizsgálása után kizárólagosan jogosultak a testi fenyítés alkalmazására. A járási tisztviselők az ilyen esetekről vezetett jegyzőkönyveiket negyedévente mutatták be a rendes törvényszéknek.293 1844-től a szolgabírák a vármegyei közgyűlés elé beadott úriszéki jegyzőkönyvekhez csatolták a megyei törvényszékre fellebbezett perek jegyzékét is. 1844-től a meghozott ítélet kihirdetésével a szolgabíráknak nem kellett bevárni a soron következő úriszéket, a közhírré 286 Kgy. jkv. 1662/1836, 659/1837, 725/1837, 841/1837,1253/1839, 1489/1839. 287 Kgy. ir. 659/1837,1875/1840, 1945/1840, 439/1841, 451/1841. 288 Jkv. fog. 1946/1790; kgy. jkv. 107/1746, 1676/1824. 289 BML IV. A. 4. a. 75/1821,169/1827; kgy. jkv. 122/1821.1828-ban Tomcsányi Kristóf főszolgabíró kijelentette: „járásomban található 8 persecutorokra nem kevés felvigyázással vagyok, és voltam is”, országos békési vásár előtt szokása volt a persecutorokat magához rendelni, s ilyenkor kötelességeikre figyelmeztette őket. BML IV. A. 4. c. 117/1828. 290 BML IV. A. 4. c. 27/1828. 291 Kgy. ir. 152/1765,120/1767. 292 Kgy. jkv. 696/1800. 293 Kgy. jkv. 2467 W1842. 58
