Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Személynévmutató
A Békés Megyei Levéltár az elmúlt években nagy figyelmet fordított az archontológiai kutatásokra. 2002-ben jelent meg a Békés megye archontológiája (1699) 1715-1950 című kiadvány. A kötet a vármegyei közigazgatás vezetőit, a főispánokat és alispánokat mutatta be, hivatali működésük mellett egy-egy kiséletrajz keretében legfontosabb biográfiai adataikat is összegyűjtve. Jelen munkában az 1715-1848 közötti időszakban tevékenykedett valamennyi ismert és beazonosítható vármegyei tisztviselő, szaktisztviselő, valamint a nagyszámú szolgaszemélyzet is helyet kapott. A könyv első részében a korabeli megyei igazgatást bemutató tanulmány olvasható, majd tisztségenként az alkalmazottak időrendben összeállított névsorai következnek. A legterjedelmesebb záró részben a tisztviselők hosszabb-rövidebb életrajzi adattára található. A kiadvány a megyei élet legfőbb döntéshozóin kívül bemutatja a vármegye székhelyén, Gyulán székelő szűkebb értelemben vett központi tisztikart, a járásokban tevékenykedő tisztviselőket, a XVII1. század közepétől egyre nagyobb számban alkalmazott szaktisztviselőket (orvos, bába, mérnök), valamint a vármegyei cselédség (rendfenntartó erők, lovász, kertész, hóhér) népes csoportjait. A török hódoltságot követően mindössze hét fővel szerveződött újjá a vármegyei közigazgatás, a XVIII. század közepére a létszám megháromszorozódott, 1848-ban az apparátus az 1715. évi tizenháromszorosára nőtt. A szerző vizsgálat tárgyává tette a legjelentősebb posztokon működő tisztviselők családi hátterét; ez alapján megállapítható, hogy 1715-1848 között 123 család 158 tagja töltött be nagyobb fokú presztízzsel együtt járó hivatalt. A kötet szerzője, Héjjá Julimmá Erika levéltár, könyvtár szakon végzett az ELTE és az SZTE Bölcsészettudományi Karán, PhD-minősí- tést 2009-ben szerzett. 1999-től a Békés Megyei Levéltár munkatársa. Kutatásai előterében a vármegyei igazgatástörténet áll, művelődés- és könyvtörténeti tanulmányai ugyancsak számottevőek.
