Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár

Tomcsányi Alajos (*1780 k.)

Római katolikus vallású. Tomcsányi Kristóf (1755-1833) és Ujváry Anna (11795) fia. 1805. július 15-én Paduában kötött házasságot gr. Bonfio Annával, gyermekeik: Anna (*1806), Kristóf (*1808), Regina (*1812).2356

Apja kérésére 1790-ben, 1793-ban Arad vármegye figyelmébe ajánlották a szentannai alapítványba való felvételre. 1790-ben a nagyváradi gimnázium principistája volt. 1796-ban mint közlegény szolgált, de a császári kadétok közé - báró Wenckheim József közbenjárása ellenére - nem vették fel, mivel oda csak katonatisztek fiait ajánlhatták. 1800-ban alhadnagy volt. 1805. április 8-án főhadnagyi rangban vált meg a hadseregtől. 1800-1801-ben az insurgens lovas sereg főhadnagya volt. Mint főhadnagyot 1807. július 6-án nevezte ki a főispán Békés vármegyei csendbiztosnak, az esküt 1807. augusztus 4-én tette le. Posztjáról 1814. december 27-én mondott le, mivel olaszországi születésű felesége javai átvételére Paduába kívánt utazni és ott letelepedni.2357

Tomcsányi I. János (*1703 - 1T772. március 18., Gyula)

Turóc vármegyei nemes család sarja. A família közös tőre vezethető vissza a Thomka családdal. A Tomcsányiakat említő legrégibb ismert adat a Turóci Registrum 1391. évi bejegyzése. Tomcsányi János (1703-1772) Nyitra megye bizonyságlevele (Zsámbokrét, 1729. július 8.) alapján igazolta nemesi származását a békési rendek előtt 1733. május 18-án. Turóc megyétől kivett testimonialisát (Turócszentmárton, 1740. május 7.) 1742. szeptember 28- án Pest-Pilis-Solt vármegyében hirdette ki, ahol mint főpénztárnok és táblabíró működött. Tomcsányi János (1703-1772) fiát, Kristófot (1755-1833) az 1793. május 24-i közgyűlésen iktatták be a békési rendek a nemesek lajstromába a Pest-Pilis-Solt vármegyétől 1792. augusztus 29-én nyert bizonyságlevél alapján. Erre hivatkozva kérte Tomcsányi Kristóf 1815- ben, hogy gyermekeit - Alajost (*1780 k.), Jánost, Mihályt (1805-1855), Józsefet (1807- 1876), Károlyt (1812-1892) - és unokáját, Kristófot is valóságos nemeseknek ismerjék el, ami az április 12-i közgyűlésen teljesült.2358

Tomcsányi Sámuel fia. Testvérei: Gáspár, Mátyás és Péter. Tomcsányi János Jankovich Teréziától született gyermekei: János György (*1742) - a nemesi testőrség tagja (1760-1764), temesvári főtartománybiztos (1787) -, Mária (*1744), Antal (1746-1793) - a nemesi testőrség tagja (1768-1776), testőrkülönítményes, a harmadik huszárezred alhadnagya, 1791-től főhadnagy -, Franciska (*1747) - Hotta Antal Csongrád megyei ügyész felesége -, Johanna (1748-1804) - Paulovitz László, 1777-től Angyal József felesége -, János (*1752), Kristóf (1755-1833), Miklós (1759-1801) és András (*1761).2359

Tomcsányi János 1729-ben Békés megyébe költözött, legalább 1735-ig mint uradalmi jegyző szolgált. 1731. január 10-én, 1732. május 12-én Békés vármegyei táblabíró lett. 1731-ben esküdt, 1732-ben törvényszéki ülnök volt. 1735-ben részt vett a Péró-féle felkelés leverésében, tolmácsként közvetített a lázadás elnyomására érkezett rác sereg és a megyei tisztikar között. A gyulai uradalom törvényszéki jegyzője, 1742-ben Pest vármegye főpénztárnoka és táblabírája volt. Harruckern Ferenc 1762-ben uradalmi igazgatónak nevezte ki, megbízatásának 1772-ig tett eleget.2360

2356 Kgy. ir. 497/1809; MOL X 5274. Békés, r. kát. kér. akv. 1806. ápr. 27., 1808. nov. 20., 1812. aug. 21.

2357 Kgy. jkv. 166/1796, 437/1796, 506/1796, 903/1800, 467/1801, 1133/1801, 855/1803, 851/1807, 375/1808, 143/1809, 1365/1814; jkv. fog. 1434/1790, 936/1793; kgy. ir. 1434/1790, 497/1809.

2358 Kgy. jkv. 309/1732, 42/1733, 114/1736, 65/1739, 398/1815; kgy. ir. 6/1732, 500/1793 (jkv. fog.); Karácsonyi, 3. köt., 1896. 202-203. p.; Kempelen, 1928. 150-152. p.

2359 RKP, Gyula, hal. akv. 1772. márc. 18., 1804. aug. 8.; uo„ egyb. akv. 1768. okt. 20.; kgy. jkv. 707/1804; kgy. ir. 53/1768; Karácsonyi, 3. köt., 1896. 202. p.; Hellebronth, s. a. 370. p.

2360 Nagy, 11. köt., 1865. 238-240. p.; Kempelen, 1928. 154-157. p.; Karácsonyi, 3. köt., 1896. 202-203. p.; uő., 1. köt., 1896. 349. p.; Zsilinszky, 1876. 87. p.; kgy. jkv. 11/1731, 235/1732, 45/1736, 24/1761, 172/1767.

487