Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár

Orczy György, báró (*1788. augusztus 27. - tl871. június 13., Újszász)

Orczy József (1746-1804) és Berényi Borbála fia.

Császári királyi kamarás, a magyar főrendiház örökös tagja volt.

Gróf Károlyi György 1842. május 17-én Békés vármegye táblabírájává nevezte ki.1712

Orczy István, báró (*1677. május 18., Kőszeg — 11749. december 12., Pest)

Heves megyei alispán, országgyűlési követ, 1714-től jászkun kerületi főkapitány, 1724-től a királyi tábla bírája volt. 1731-ben római szent birodalmi, 1736-ban magyar bárói rangra emelkedett.

1732. október 10-én Békés vármegye táblabírájává nevezték ki.1713

Orczy József, báró (*1746. szeptember 20., Tarnaörs - 11804. december 14., Bécs1714)

Régi, előkelő család szülötte. Nevük, előnevük alapján jobbára a Somogy megyei Orcziból származtathatók a családtagok. Első ismert ősük az az 1550 táján élt György volt, akitől a bárói ág is származott. III. Károly 1736. július 5-én emelte magyar bárói rangra Orczy Istvánt (1669-1748) és gyermekeit, köztük Lőrincet (1718-1789) is. Orczy Lőrinc tábornok, Abaúj vármegye főispáni helytartója, majd főispánja, a Szent István-rend középkeresztese volt, irodalmi munkásságát is számon tartották. Három alkalommal kötött házasságot, báró Podmaniczky Judit (1716-1755), báró Ostroluzzi Judit (t 1758), majd báró Laffert Anna (1729-1792) lett a felesége. Hat gyermeke született: Anna (1741-1835), Zsuzsanna (1744-1784), József (1746-1804), László (1750-1807), Mária és Terézia (1758-1813). Báró Orczy József 1773. augusztus 9-én vette feleségül karancsberényi gróf Berényi Tamás és gróf Haller Jozefa lányát, Borbálát (1755-1819), akitől négy fia - József (1779-1811), Lőrinc (1784-1847), László (1787-1880), György (1788-1871) - és két lánya - Anna (1776-1830), Terézia (1790-1875) - származott.1715

Orczy József is katonai pályán kezdte működését, a hadseregtől mint kapitány vált meg. Császári királyi kamarásként érte II. Lipót 1790. március 15-i legfelsőbb elhatározása, amely őt Békés vármegye főispáni adminisztrátorává nevezte ki. Beiktatására április 26-án rendes közgyűlés keretében került sor. A rendek nevében Domokos Lőrinc vármegyei főjegyző üdvözölte Orczyt. Szónoklatában felsorakoztatta az Orczy család érdemteljes tagjait, Orczy Józsefről szólva kiemelte a Szent Korona Budára szállítását „Bécsből 6 esztendőkig tartó fogságban léte után” Önzetlenségének köszönhetően a korona őrzésére rendelt Heves vármegyei bandériumot saját költségén 12 lovas katonával pótolta ki, majd a díszes alakulatot - főkapitányi rangban - személyesen vezette Buda felé.1716

Orczy rövidesen megvált Békéstől, 1791. november 23-án - gr. Károlyi József Szatmárba történt áthelyezésével - Békés vármegye főispáni méltóságát Lovász Zsigmondra ruházta az uralkodó.1717 Orczy József Pestről, 1791. december 12-én írt levelével búcsúzott a Békés megyei rendektől, levelét az 1792. február 1-jei közgyűlésen ismertették. Békésből távozva Zemplén megye élére került, 1792-1798 között viselte az itteni főispánságot.1718 Édesapjához hasonlóan költészettel is foglalkozott, ám munkáit nem nyomtattatta ki. Az utókorra nézve is maradandó tettet vitt véghez, amikor Pesten megalapította - a később róla elnevezett - Orczy-kertet.1719

1712 Kgy.jkv. 858/1842; Gudenus, 2. köt., 1993.423. p. Születési időpont vö.: 1788. aug. 28. Nagy, 8. köt., 1861.239. p.

1713 I<gy. jkv. 314/1732; Heckenast, 2005. 316. p.

1714 Gudenus, 2. köt., 1993. 419. p. Halálozási helyként Gyöngyöst ad meg: Szinnyei, 9. köt., 1903. 1343. col.; a születés éve: 1740. Kakucska, H., 2007. 415. p.

1715 Gál, 2000. 63., 70. p.; Nagy, 8. köt., 1861., 238-241. p.; Gudenus, 2. köt., 1993. 419-425. p.; Magyar császári, 1. köt., 2005. 282-283., 286., 388., 420., 428., 431., 520. p.

1716 Kgy. ir. 1062/1790; Nagy, 8. köt., 1861., 238-241. p.

1717 Kgy. ir. 1006/1791; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 355. p.

1718 Kgy. jkv. 131/1792; Somogyi, 1889. 475. p.

1719 Szinnyei József is csak két nyomtatásban megjelent költeményére bukkant. Az egyik az Aspasiában, a másik a Vadász- és Versenylapban jelent meg. Szinnyei, 9. köt., 1903. 1343. col.; Nagy, 8. köt., 1861. 241. p.

408