Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár
tette le az előírt esküt.1403 Később sem kereste fel vármegyéjét, mindössze egy ízben, 1723 szeptemberében utazott Békésbe, amikor tisztújító széket tartott. Rendszerint főispáni megbízott útján érintkezett a megyével, aki az ügyes-bajos dolgok mellett a restauratiót is lebonyolította. Arra is volt példa, hogy Löwenburg saját maga nevezett ki, vagy mozdított el állásából tisztviselőt.1404 Bakay József jegyző indítványára a vármegyei címer megválasztásakor a főispán címeralakját vették át. A hasított pajzs bal mezejébe a Körösöket jelképező három pólya került, a jobboldali mező ágaskodó oroszlánját viszont a Löwenburg-címerből kölcsönözték. III. Károly 1724. évi vármegyei címeradománya is ezt a variánst foglalta magába.1405 Löwenburg János Jakab főispáni méltóságán túl birtokai révén is kötődött Békés vármegyéhez. 1700 körül jutott a vári, kétegyházi, keszi és a várajti puszták birtokába. 1732-ben bekövetkezett halálakor ezek a kincstárra szálltak vissza, 1741-ben Andrássy Zsigmond Csongrád vármegyei alispán vásárolta meg őket.1406 1699. december 11-én királyi tanácsos, 1703. január 20-án az alsó-magyarországi bányavárosok tisztújítására kirendelt királyi biztos lett. Löwenburg halálával a család férfiágon kihalt. Első felesége, Czobor Anna Regina halála után gróf Thököly Katalinnal (1655-1701) kötött házasságot, harmadik hitvese gróf Windischgrátz Erzsébet lett. János Jakab fia, Ferdinánd Antal már apját megelőzőleg elhunyt, csak lánya, Alojzia maradt életben, aki gr. Gaisruck Antal felesége lett, ám házasságukat nem kísérte gyermekáldás. Löwenburg 1727. július 30-án megalapította a rózsahegyi piarista rendházat. Végrendelete (Teplice, 1731. április 14.) értelmében lányát tette meg általános örökösévé, azzal a kikötéssel, ha nem élné meg a nagykorúságot, vagy örökösök nélkül halna meg, a hagyaték a bécsi józsefvárosi piaristák által alapítandó konviktusra szálljon. Az összeget azonos számú magyar és osztrák nemes ifjú tanulmányaira kellett fordítani. Az alapítvány már 1748-ban megkezdte működését. Ebben az évben négy helyre írtak ki pályázatot, ahová olyan fiúkat vártak, akik legalább tíz évesek, és az első latin gimnáziumi osztályt már elvégezték. A későbbiekben fokozatosan emelkedett az alapítványi helyek száma. Fennállásáról, működéséről az 1751. évi 21. és az 1764. évi 13. törvénycikk is rendelkezett.1407 Löwenburg János Jakab bőkezűségét dicséri a soproni Fő téren álló Szentháromság-oszlop is, amely gróf Kollonich Lipót kezdeményezésére a várost sújtó pestisjárvány megszüntetésének állított emléket. Az 1701-ben felavatott emlékmű a Löwenburg-házaspárt és címereiket is megörökítette az utókor számára.1408 Luby Károly (‘1752 - 1T805) 1777-ben a nagyváradi és ungvári kerületi iskolák felügyelője volt, 1779-ben királyi tanácsos lett. Szatmár vármegyei alispán (1781-1804), országgyűlési követ (1790), a királyi tábla bírája, Ung megye főispáni adminisztrátora (1805) volt. A főispáni helytartó 1777. május 1-jén Békés vármegye táblabírájává nevezte ki, a hivatali esküt még ezen a napon letette.1409 1403 Karácsonyi, 1. köt., 1896. 312-313. p. 1404 Haan, 1876. 58. p.; [Haan], 1886. 120-122. p.; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 327-328., 331., 338. p. 1405 Haan, 1870. 51. p.; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 328. p. 1406 Már 1735-ben felmerült a kincstár részéről, hogy eladja a területet. Az egész birtokegyüttes árát 33 845—40 614 forintra becsülték fel. Implom, 1971. 40. p.; [Haan], 1886. 149-150. p. 1407 Wurzbach, 15. Teil, 1866. 437—438. p.; Heckenast, 2005. 271—272. p. Békés vármegyébe is rendre eljutottak a konviktusba való felvételt hirdető helytartótanácsi felhívások (kgy. jkv. 167/1802, 834/1802, 602/1818, 1701/1820, 1759/1828, 1178/1833, 828/1836, 1508/1838). Kornély Ambrus főpénztárnok 1816-ban - fia felvételi kérelme kapcsán - azt nehezményezte, hogy a megye és első újkori főispánja közötti szoros, elvitathatatlan kapcsolat ellenére mind ez idáig Békés vármegyei nemes ifjú még nem nyert támogatást a Löwenburg-alapból. Kgy. jkv. 230/1816; Ode, 1829. 1—7. p. 1408 Merényi-Metzger, 1998. 7. p. 1409 Kgy. jkv. 85/1777; Nagy, 7. köt., 1860. 190. p.; Gálocsy, 2000. 40. p. 372
