Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Vármegyei igazgatás a XVIII. század első felétől a XIX. század közepéig - Békés vármegye újjászervezése, a megyei közigazgatás fejlődése, jellemzői
Békés vármegye újjászervezése, a megyei közigazgatás fejlődése, jellemzői A gyulai vár 1566. évi bevételét követően a közel másfél évszázadon át tartó török elnyomás a vármegyei berendezkedésben is alapvető változást eredményezett. Heves- Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyét leszámítva valamennyi menekült nemes vármegye tulajdonképpen csak formálisan, névleg létezett. Külön tisztikaruk nem volt, ezért ügyeiket a szomszédos hódoltsági megyék intézték. A számkivetett Csanádi tisztviselők egy része is feltételezhetően Gyulán állapodott meg, majd a vár eleste (1566) után a békésiekkel együtt még néhányszor Nagyváradon üléseztek. Várad bevételét követően (1660) a Somlyói végvár lett működésük színhelye. Békés vármegye erdélyi érdekeltségű területnek számított, a szászsebesi országgyűlés megállapítása szerint „eleitül fogva Bihor vármegyéhez volt incorporáltatva”. A befogadó vármegye legfeljebb alárendelt helyzetű járásnak tekintette a befogadott megyét, inkább megadóztatását tartotta szem előtt, semmint viszonyai rendezését. 1644-ben a békésieknek is emlékezetébe idézték: „sem uratok nincs, sem vármegyétek” A török megszállók jelenléte miatt a hiteleshely és királyi ember közreműködését feltételező birtokbaiktatás egyre veszélyesebbé vált, ezért az 1563. évi 45. törvénycikk lehetővé tette, hogy a jogi aktus az alispán, szolgabíró jelenlétében távolról, képletesen mehessen végbe. A törvény biztosította engedmény alapján került sor 1591-ben Heves megye egri székházában Békés vármegye hódoltsági, orosházi birtokrészeit érintő beiktatásra az egri káptalan kanonokja, hevesi tisztségviselők és 12 érdekelt békési nemes szomszéd jelenlétében.67 Buda visszafoglalása után az udvari kamara felvetette az igazgatás újjászervezésének kérdését. Már 1686 szeptemberében felállították Budán a magyar kancelláriától és kamarától, a főhadbiztosságtól független, közvetlenül a bécsi udvari kamara alá utalt kamarai felügyelőséget (Cameralinspection), amely 1690-ben a kamarai jószágkormányzóság (Cameraladministration) nevet vette fel. Pénzügyi, gazdasági feladatok ellátására harmincad- és vámhivatalokat, továbbá kamarai tiszttartóságokat szerveztek. Békés vármegyét is - mint fegyveres úton visszahódított területet - Gyulai kerület néven a császári királyi udvari kamara joghatósága alá rendelték (1696). A kerületet közvetlenül a tiszttartó igazgatta. 1713 után az önálló gyulai tiszttartóságot megszüntették, és az aradihoz csatolták. Gyulára helyettes tiszttartót neveztek ki kincstári ispánnak. Békés megye egészen 1720-ig kincstári birtok maradt, 1720-ban Harruckern János György hadi élelmezési igazgató, kamarai tanácsos - utóbb Békés vármegye főispánja - nyerte el. A vármegyei autonómia újjáalakításának fontos állomása volt Löwenburg János Jakab udvari kamarai tanácsos főispáni kinevezése (1699), majd az első tisztikar megalakulása (1700) Gyulán. Rövid két évi működés után azonban a Gyulai kerület tiszttartója, Lindner Keresztély Ferdinánd menesztette az alispánt, jegyzőt, szolgabírót és esküdtet. A Rákóczi-szabadságharc eseményei nyomán, és az azt követő években rendkívüli, zavaros időszak következett, a megye újból elnéptelenedett. Már III. Károly koronázási esküje (1712. május 22.) ígéretet tartalmazott a visszahódított területek országtesttel való egyesítésére. Július 11-én külön kötelezte magát minderre az uralkodó Arad, Békés, Csongrád, Csanád vármegye vonatkozásában, míg végül az 1715. évi 92. te. helyreállította Békés megyét. 1715. július 23-án sor kerülhetett a tisztújító-alakuló közgyűlésre, ahonnan Löwenburg János Jakab távol tartotta magát, személyét Komáromi Csipkés György bihari alispán képviselte. Az esemény fényét emelte, hogy az aradi várparancsnok, a szegedi kincstári jószágigazgató is kiküldöttel jelent meg, eljött Pelsőczy Bálint és több Bihar megyei nemes. Mivel a helybeliek között tanult, nemes ember nem akadt, a tisztikart idegenekből kellett megalakítani. így lett Komáromi György - a gyűlést vezető fia - alispán, Sembery Sámuel jegyző, Bölcskey Molnár Miklós szolgabíró és pénztárnok, 67 Szakály, 1991. 155-157. p.; Gilicze-Vígh, 1986. 17. p.; Soós, 1980. 289-290. p.; Szilágyi, 1882. 14-26. p. 31
