Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
Békés vármegye tisztviselői, szegődményes alkalmazottai és szolgaszemélyzete 1715–1848. Prozopográfiai adattár
ses magánvállalkozók haszonlesésével szemben házi kezelésben kellene az élelmezésügyet koncentrálni. Javaslatait 1716-ban Harruckern személyes irányítása alatt be is vezették. Az új szisztéma olyan eredményesnek bizonyult, hogy több mint kétmillió forintos megtakarítást eredményezett. Érdemei elismeréseként 1718. február 1-jén a császár római birodalmi ősi lovagi rangra emelte Harruckern János Györgyöt és mindkét nembeli leszármazottait. Harruckern ezen felül kincstári haszon címén 1719-ben még anyagi jutalmazást, magyar földbirtokot is kért. Igényt formált a szegedi kamarai igazgatóság kezelésében lévő Békés, Csongrád, Zaránd vármegyei elhanyagolt, kietlen területre, vagy az ezzel egyenértékű budai melegvízi malomra és szőlőskertre. A kamara 24 000 forint renumeratiót állapított meg Harruckern számára, aki 1720. október 25-én kapta meg az uralkodótól zálog gyanánt (inscriptionaliter) a 37 000 forint értékű, három vármegyére kiterjedő birtoktestet. Kikötötték, hogy a 13 000 forintnyi különbözetet a megadományozott térítse meg. Ennek a kötelezettségének Harruckern 1723. augusztus 7-én a pozsonyi kamarai pénztárnál tett eleget.768 Nem volt hiábavaló az az anyagi áldozat, amit az értéktelen pusztaság megszerzésére fordított, hiszen körültekintő telepítéspolitikájának köszönhetően rövid időn belül egy jelentős értékű birtok tulajdonosává vált. A köznép szeretetét, közmegbecsülését is kivívta, a népszáj egyszerűen „Herók”-ként emlegette földesurát. 1722. március 28-án magyar indigenatust nyert, amit az 1723. évi 129. törvény cikkelye- zett be. A magyar bárói méltóságban 1729. február 10-én János György mellett férfi- és leányági utódai, valamint felesége, Vorstern Anna Mária részesült.769 A három hónappal később, 1729. május 22-én kelt kinevezés értelmében a legközelebbi főispáni széküresedés esetére Békés vármegye főispánja lett.770 Miután a megye élén álló Löwenburg János Jakab 1732. július 16-án meghalt, a királyi végzés értelmében Harruckern átvehette a tényleges kormányzatot.771 Az uralkodó 1732. szeptember 6-án Linzből kelt elhatározása ismertette a Löwenburg halálával előállt helyzetet, egyúttal megerősítette az 1729. évi főispáni kinevezést. Harruckern beiktatása 1732. október 9-én ment végbe.772 Harruckern János György - a főispáni feladatkör mellett - 1737-ig megtartotta a katonai szolgálatot is, mint az élelmezésügy adminisztrátora és az élelmezési cikkek tábori és helyőrségi célokra szerződtetett szállítója. Élete utolsó szakaszában Bécsben élt, de évente kétszer - szükség esetén többször is - felkereste vármegyéjét. A tisztikarral Ferenc fián keresztül érintkezett. A távolság ellenére nyomon követte a megyei történéseket, rendszeresen referáltatott magának az itteni eseményekről. Harruckern 1742-ben bekövetkezett halálakor a megye rekviemmel adózott emlékének, a prédikációt a kunszentmártoni plébános tartotta. Az 1742. június 20-i halotti torra összesen 111 forint 40 lókrajcárt költöttek.773 Haruga János A főispán Békés vármegyei táblabírónak nevezte ki, az esküt 1812. május 1-jén tette le.774 768 Éble, 1895.1. tábla, 16., 21., 29-35., 41-44. p.; Kovács, 1998. 174-190. p. 769 Éble, 1895. 44-50. p., I. tábla; Draskovich, 1989. 81-82. p.; Magyar császári, 1. köt., 2005. 207. p. 770 [Haan], 1886. 129. p.; kgy. jkv. 41/1733. 771 Bár mint a legnagyobb megyebeli birtokos már ezt megelőzőleg is befolyással kívánt lenni a helyi közéletre, amit a megyei elöljárók nem feltétlenül néztek jó szemmel. Az 1728. jan. 14-i tisztújításra kiküldött főispáni biztos, Luzinszky István is felháborodva állapította meg, hogy Harruckern „az egész vármegyei tisztikart ujján forgatja! Az 1728-1729. évi országgyűlés Békés vármegyei követe, Bakay József pedig 11 pontos vádlevelet adott be ellene, amelyben Harruckernnek tulajdonította, hogy 1726-ban a király ötre szállította le a vármegyei tisztviselők számát. Sérelmezte azt is, hogy uradalmi tisztjeit a megyepénztárból fizette, viszont a Löwenburgnak megállapított tiszteletdíj kiutalását megtagadta. Akadályt gördített a vármegyeháza építése elé, és mivel a megyének nem volt ügyésze, minden sérelmet el kellett tűrnie. Karácsonyi, 1. köt., 1896. 331-333., 338. p. 772 Kgy. jkv. 294/1732, 300/1732, 325/1732; Haan, 1883. 96. p. 773 Éble, 1895. 64-65. p.; Karácsonyi, 1. köt., 1896. 339—341. p.; [Haan], 1886. 130. p. 774 Kgy. jkv. 342/1812. 294
