Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)
A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Békés megye archontológiája
pályafutással kapcsolatos ismérvekre (születés, halálozás helye, éve, a beosztás és a benne bekövetkezett változások) kell a kutatást korlátozni.41 Az 1990-es évek végére a magyar történettudomány legkülönbözőbb területein találkozni a prozopográfiával,42 s az archontológia mellett, annak kiegészítéseként a vármegyei tisztviselők komplex életút-rekonstrukciójánál is eredménnyel alkalmazták. Az adat- és szempontgazdag helyi kutatásokban a kiválasztás kritériumai között többnyire a családi háttér és birtoklástörténet, az iskoláztatás hagyománya, a befutott pályaív szerepelt. Dominkovits Péter szerint „természetes, hogy a személyekre lemenő adatgyűjtés, pályakép leírás és elemzés kiterjedtségét a hivatalviselő tisztjének, felvállalt és vitt szerepének jelentősége alapvetően meghatározza”43 A Dunántúlra koncentráló vármegyei archontológiai kutatások (Fejér, Sopron, Veszprém megye) nyilvánvalóvá tették, külön- külön, az egyes személyekre kell meghatározott szempontok szerint adatokat gyűjteni, így lehet eljutni a statisztikai általánosítás bizonyos szintjére. Egy későbbi „regionális társadalomtörténeti tablóhoz” alapul szolgáló esettanulmányok sora született, ezek egymás mellé illesztésével vizsgálható az egyes családok intergenerációs karrierje, elemezhetők a karrier-típusok.44 Békés megye archontológiája Békés megye vonatkozásában a kiváló helytörténész, Haan Lajos a XIX. század második felében meglehetősen borúlátóan mérte fel a lehetőségeket: „Alig van vármegye, melynek főispánjait oly bajos volna szakadatlan rendben kimutatni, mint Békésnek, azon oknál fogva, mert Békésnek régibb levéltára nincs.”45 A nehézségek ellenére mégis elkészültek az első méltóságsorok. Érdekességként ezek élére kívánkozik Rudnyánszky Sándor vármegyei főjegyző listája, amelyet 1825. július 26-án, Lánczy József installatiója kapcsán ismertetett. Célja kétséget kizáróan a beiktatás fényének emelése lehetett a saját korát megelőző 110 év jeles főispánjainak felsorakoztatásával. Bár az archontológiai elvárásoknak nem tesz eleget - mivel megelégszik az egymást követő főispánok nevével, a méltóságviselés évkörétől viszont eltekint -, mégis kiindulópontként értékelhető, főképpen a felhasznált levéltári források tekintetében. A levéltárnok által összeállított újabb, 1839. évi névsor már az archontológia által támasztott kívánalmaknak is megfelel. Karassiay István 1839 áprilisában fogott a megyei levéltárban folytatott kutatásához, amit június 11-re fejezett be. Munkáját alispáni utasításra, kisfaludi Kassics Ignác - királyi udvari ágens, több vármegye táblabírája - megkeresésére (Bécs, 1839. április 5.) végezte. Kassics „Magyarország dignitariumát, vagyis 41 Varga, T., 1987. 34. p. 42 Koltai András 1996-ban a magyar piaristák életrajzi adatainak tudományos célú összegyűjtéséről tartott előadást, bemutatta a Piarista Névtár adatbázist (1990) és a lehetséges forrásokat (famíliák, katalógusok, rullák, suffragiumok). Koltai, 1997. 53-64. p. Szíjártó M. István a XVIII. századi országgyűlés intézménytörténeti ismertetése mellett külön hangsúlyt helyezett a rendi politika irányítóinak prozopográfiai számbavételére, a kvantitatív társadalomtörténeti megközelítésre. Nem annyira az egyes országgyűléseken játszott szerepet vizsgálta, sokkal inkább a követek egész pályafutását, családjuk XV11I. századi politikai szerepét. Szíjártó, 2005. 21-24. p. A reformkori diétái követek életútelemzése Pálmány Béla kezdeményezésére indult el. Pálmány, 2005. L. még: Pál, 2008. 205-226. p. 43 Dominkovits, 1999. 96-97. p. 44- Hudi, 1993. 139. p.; Dominkovits, 1993. 81. p.; uő„ 2002. 33-34. p.; Benedek Gábor vezetésével „társadalom- történeti személyi adatbázis’’, valamint archontológiai-prozopográfiai kézikönyv készült a neoabszolutizmus korában Magyarországon szolgabírói és beosztott járási hivatalokba helyezett ciszlajtániai tisztviselőkről. Az elemzés 2295 rendelkezési állományba vett tisztviselő 1861-ben rögzített adatára épült. Benedek, 1995. 60-61. p.; Tóth, 1995. 3-42. p.; Benda, 1994. 132-138. p. 45 Haan, 1. köt., 1870. 103. p. 17
