Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája 1715–1848 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 11 (Gyula, 2009)

A magyar archontológiai és prozopográfiai kutatás múltja és jelenlegi állása, különös tekintettel a vármegyékre. Historiográfiai áttekintés - Az archontológia helye a történelem segédtudományai sorában

,Mert e’ Tisztség’ Fö Neme,

Egy nagy Lántznak nagy Szeme; Tartván a’ Társaságot,

Őrzi az Igazságot,

’S úgy szerez boldogságot;

Melly nagy ennek érdeme!”'

Az archontológia helye a történelem segédtudományai sorában

„Először talán azt gondoljuk - szól Sohajda Ferenc megállapítása hogy az archontológia és a genealógia (talán némi lenézéssel a segédtudományok gyűjtőnévvel illetjük őket) valami elavult és poros dolog, ami az antikvárius, de legjobb esetben is a pozitivista történetírás kelléke volt. A kvantitatív történetírás hulláma éppen, hogy valamiképpen újjáélesztheti ezeket a régi módszereket. Az egyedi életutak és események rekonstruálása nem ítéli szükségszerűen magányos munkára a történészt. Egy ideális kvantitatív társadalom-történetírásnak pontosan olyan alap- (és nem segéd-) információkra van szüksége (a »statisztikai korszakból« éppúgy, mint a korábbiakból), amelyeket többek között az archontológia tud nyújtani: tömeges, de egyben konkrét személyekhez köthető adatokra.”1 2 Az archontológia Ember Győző szerint olyan levéltári forrástudomány, amely a jelentősebb kormányzati tisztségviselők megállapításával foglalkozik, és eredményeit archontológiai névsorokban rögzíti.3 Székely Vera szerint az archontológia „az országos kormányzati szervek, a helyi közigazgatás, a pénzügyigazgatás, az egyházak tisztségviselőivel, az archonokkal (elsősorban hivatali pályafutásuk történetével) foglalkozó olyan történeti forrástudomány, amelynek célkitűzései önállóan, de alkalmasint más tudományágak keretein belül is megvalósíthatók.”4 Havassy Péter úgy látja, hogy „az archontológia valamilyen világi vagy egyházi intézmény élén álló, vagy személyzetéhez tartozó tisztségviselők kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó történeti segédtudomány”.5 A magyar archontológia jeles művelője, Fallenbüchl Zoltán meghatározása értelmében „a történettudománynak az az ága, mely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik”. A történeti segédtudományok közé, a kormányzat- és igazgatástörténet mellé sorolja,6 amit később helyesbít, arra figyelmeztetve, hogy önálló történelmi diszciplínaként is megállja a helyét, ezért pontosabbnak érzi „történeti társtudományaként való megjelölését.7 Engel Pál határozottan elutasítja azt a szemléletet, amely a történeti segédtudományok között tárgyalja az archontológiát, hiszen ezekkel ellentétben nincs sajátos tárgya (ez éppen a történetkutatói munka kapcsán jön létre), ahogy rá jellemző terminológiával és módszertannal sem bír. Olyan tudományos tevékenységet ért az archontológia alatt, amelynek célja bizonyos típusú történettudományi segédlet összeállítása.8

Maga a kifejezés görög eredetű szó: az „elöl állni”, „élen járni” és a „gyűjtés” jelentésű szavak összetételéből származik. A magyar nyelvű meghatározás sokáig váratott magára, mígnem Havassy Péter a „történelmi tisztségnévtan” vagy „történelmi névsortan” elnevezésekkel állt elő. T. Varga György szerint a névsortan önmagában, jelző nélkül is

1 Méltoságos, [1804.] [5.] p.

2 Sohajda, 2001. 265. p.

3 Varga, T„ 1987. 31. p.

4 Székely, 1979. 489-490. p.

5 Havassy, 1987. 27. p.

6 Fallenbüchl, 1986. 124. p.

7 Fallenbüchl, 1990. 3. p.

8 Engel, 1998. 29. p.

11