Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

IV. Igények és lehetőségek a gazdaságban a 19. század első felében - 2. Az 1828-as összeírás tanulságai: paraszti földhasználat és állattartás

A paraszti gazdaságok a dekonjunktúra idején is igyekeztek választ adni a kihívásokra. Az 1820-as évek végétől fellendült a paraszti árutermelés, amelyben a kereskedők jelenléte, illetve a vásáros helyek közelsége vagy távolsága is szerepet játszott. A nagybirtokon folyó szeszfőzés, cukorfőzés igényelte a burgonya-, cukorrépa-termelés kiszélesedését, nőtt a kukorica és dohány vetésterülete is. Utóbbival egész telepített községek foglalkoztak például Arad megyében. A kevesebb haszonnal értékesíthető gabona helyett a lehetőségeknek megfelelően kerti veteményeket, paprikát, zöldséget, hagymát, repcét stb. termeltek, és a juhászat csökkenésével nőtt a szarvasmarha- és sertéstartás is.

134 Az 1825-1827-es országgyűlés törvényben rendelte el, hogy az adózó népesség vagyoni állapotát országosan felmérjék. Az összeíró biztosok településenként és családonként haladtak, a 18-60 év közti lakosságot vették számba. Meghatározták a családfők jogi státusát (tisztviselő, jobbágy, zsellér, hazátlan zsellér, iparos, kerekedő, kalmár). Összeírták a szántókat (p. m.-ben), a réteket (kaszásban), a szőlőket (kapásban), a gyümölcsösöket és az állatállományt. A megjegyzések között a jövedelmezőségre vonatkozó adatokat találunk. Témánk szempontjából a földterületre, művelési ágakra vonatkozók érdekesek, melyeket Gallacz János feldolgozása alapján vizsgálunk. 1828-ban az úrbéres szántóterület 186 650 p. m., a rét 94 046 kaszás, a szőlő 8420 kapás volt.

135 Az V/a. számú melléklet adatai szerint vidékünkön az úrbérrendezéskor kialakult állapothoz képest jelentős mértékben nőttek a szántók, a rétek mennyisége mérsékelten emelkedett, a szőlőknél visszaesés tapasztalható. A megmaradt szőlők viszont egyenletesen oszlanak el a települések között. A szántók esetében figyelembe kell venni, hogy ezek az adatok a bevetett területre vonatkoznak. A háromnyomásos gazdálkodásnál még hozzáadandó a táblázatban szereplő terület fele, az esetleg előforduló kétnyomásosnál pedig meg kell kétszerezni azt. Az összeírás adatait bizonyos kritikával kell kezelni, mivel az összeírok nem vettek figyelembe minden földterületet, sokszor az adózók is eltagadták azokat. Részletes vizsgálódásunkat Arad megye ártéri településein kezdjük. Mint jeleztük, a terület zöme a napóleoni háborúkig a kamara kezelésében volt, és a magánföldesúri birtokok csak a 18. század végétől alakultak ki. A kamarai igazgatás nem szervezett majorságokat, a faluhatárban a jobbágyság szabadon terjeszkedhetett. Az úrbérrendezés után (itt 1772-ben) sor kerülhetett erdőirtásra, parlagfeltörésre a falvak határában és a pusztákon egyaránt. így folyamatosan nőtt a jobbágyokhoz került terület, amelynek használatáért bizonyos szolgáltatásokkal tartoztak. Kovách Géza 1963-ban készült tanulmányában 15 település adatait vizsgálta részletesen, köztük Agya, Csintye, Gurba, Kerülős, Kisjenő, Miske, Sikula, Székudvar, Szintye árvizes településeket. A 15 településen 1772 és 1802 között 535 7/8-ról 1356 7/8-ra emelkedett a telkek szá134 Magyarország története 1790-1848. 1961. 134. p. 135 Gallacz, 1896. melléklet (sz. n.)