Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

I. Bevezetés - 1. A vizsgált terület a vízszabályozások előtt

I. BEVEZETÉS 1. A vizsgált terület a vízszabályozások előtt Szinte közhelynek számít a vonatkozó szakirodalomban, miszerint egyetlen olyan vidéke sincs az országnak, ahol az ember természetátalakító munkája annyi változást hozott volna, mint a Körösök és Berettyó völgyében. Korbély József egykori társulati mérnök „második honfoglalás"-nak nevezte az itteni vízszabályozásokat, amelyek a Körösök és Berettyó 26 ezer km

2-es vízgyűjtőjéből 16 400 km

2-t érintettek. 200 évvel ezelőtt a régi Berettyó még Berettyóújfalu és Bucsa határán áthaladva a Nagy-Sárrét mocsarain keresztül Mezőtúrnál torkollott a Sebes-, Fehér- és Fekete-Körös vizeit szállító folyómederbe. A Sebes-Körös a Kis-Sárrétet táplálta, amelynek mocsaraiba beleveszett. Túlfolyása Köröstarcsa környékén érte el a Kettős-Köröst, amely a Békésnél egyesült Fehér- és Fekete-Körös vizeit hozta. A Nagy-Sárrét - a korabeli felmérések szerint - 671 km

2-t, a Kis-Sárrét 345 km

2-t tett ki, a Fekete-Körös menti Fás pusztai mocsár 129 km

2-t, és meghaladta a 100 km

2-t a Fekete-Köröst kísérő, Pél és Gyulavári térségében kialakult mocsár is. A térségben fontos szerepük volt a természetes mellékágaknak, a mesterségesen ásott fokoknak és csatornáknak, amelyek a Berettyót és a három Körös-ágat kapcsolták össze, sőt délen közlekedtek a Marossal, északon pedig a Tiszával is. Korábban védelmi célokat szolgáltak és még a 18. században is funkcionáltak a várakat körülvevő vizesárkok, csatornák, és ilyen célból létesült a két Ördögárok is. Ezek közül a régebbi Mezősas és Csépa között a Tiszából indult, Öcsöd, Mezőtúr, Szeghalom határán át Biharnál végződött, míg az újabb a Sebes-Körösből kiindulva Kígyós és Gerendás mellett haladt el. A Körösök befogadóját, a szabályozatlan Tiszát is mocsarak kísérték. A folyó a Körös-torkolatnál nagy kanyart képezett, belőle mindkét parton mellékágak szakadtak ki. A Körösön kívül itt érte el a Tiszát a Veker, Kórogy és Kurca. A Tiszába igyekvő Körös is kanyargott: Szarvas és Szentandrás között kétszer változtatta meg irányát. Szarvas közelében tört ki a Kákafok, amely a Csíkos-éren és a Mágocson keresztül a Büs-ér mocsarába és a Vekerbe vezette a vizet.

1 A Berettyó két nagyobb mellékága/mellékvize a Kék-Kálló és Holt-Berettyó volt, míg Péterszeg közelében torkollott a Kis-Körös, amely a SebesKörös árvizét is szállította. A Berettyó menti mocsár, a Nagy-Sárrét Szerep, 1 MOL S 12. Div. XIII. No. 386.