Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

III. Gazdasági változások a 18. század második felében - 1. A lakosság számának emelkedése a század közepétől

III. GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 1. A lakosság számának emelkedése a század közepétől A telepítések a Körös- és Berettyó-völgyben a 18. század közepére gyakorlatilag lezárultak. Bár még voltak vidékünkön mozgások, de a folyamatos fejlődést ezek lényegében nem befolyásolták. 1744-ben Békés megyében települt be Orosháza a Tolna megyéből származó evangélikus magyarokkal, 1746ban jött létre Tótkomlós, a Békésszentandrásról átköltöző szlovákokból. Ez volt a 18. században a két utolsó telepített község a megyében, és meg kell jegyezni azt is, hogy ezek már a szárazabb területeken, és nem az ártéren feküdtek. Az 1740-es évektől már Békés megye is bocsátott ki lakosokat a szomszédos területekre: a csabaiak egy része Arad megyébe költözött, 1754/1755-ben pedig Nyíregyházát gyarapították Békés megyei lakosok. Mint már jeleztük, megszűnt Nemeskereki és Gerla község, és pusztává lett a 18. század eleji összeírásokban még faluként szereplő Fás is.

74 Bihar megye érintett településein szintén volt bizonyos migráció, amire a birtokosok a jobbágyok szabad költözködési jogának biztosításával maguk adtak lehetőséget. Ez azonban nem az ártérre, hanem a hegyvidékkel szomszédos, szűk határú falvakra volt jellemző. Olykor a telepítő birtokosok igyekeztek megállítani - több-kevesebb sikerrel - hogy elköltözzenek, ha lejár az adókedvezmény. Az Eszterházy-uradalomban például az 1726-ban települt mezősasiaknak meghagyták, ha a családok egy része elmegy, a kedvezmény miatt elmaradt adót a helyben maradók fogják megfizetni.

75 A népesség növekedésével a települések lakói között tovább folytatódott a 18. század elejétől már tapasztalt társadalmi differenciálódás. Egyre élesebben elkülönült a szabad költözködési joggal rendelkezők és az örökös jobbágyok csoportja, és ami vidékünkön még fontosabb: az úrbéres népességen belül nőtt a csak házzal és minimális földterülettel rendelkező, illetve teljesen nincstelen zsellérek aránya.

76 Mint jeleztük, Gallacz János feltárásai szerint Arad megyében az érintett ártéri községekben 1720-ban 742 családfőt találtak, az úrbérrendezés idején amelynek összefoglaló adatait a kancellária 1786-os összefoglalása alapján

77 vizsgáljuk - már 5016 családfőt írtak össze, tehát a növekedés csaknem hétszeres volt. 74 Leiszt, 1989. 101. p. 75 MOL P 108. Rep. 33/a. Fasc. L. No. 463.' 76 Papp, 1998. 135. p. 77 MOL A 39. Acta generalia 1786. No. 3688.