Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 4. A derecskéi uradalom viszonyai az Eszterházy család birtokba iktatását követően

A derecskéi uradalom lakosságának állatállománya községenként (1728) település neve ökör borjú tehén ló sertés juh méhes Bagos 58 19 78 61 64 305 0 Berettyóújfalu 226 81 231 74 142 605 32 Derecske 101 70 195 225 190 951 5 Feketebátor 55 20 50 8 151 24 25 Félegyháza 136 51 114 23 79 45 2 Gáborján 54 22 67 44 96 45 2 Kaba 66 50 259 401 121 361 0 Kornádi 187 96 218 91 270 343 104 Konyár 144 60 131 73 103 515 0 Nagybajom 66 69 154 184 116 725 6 Nagyszalonta 198 46 257 117 191 324 62 Mezősas 57 39 100 74 74 616 2 Sáránd 26 18 41 57 57 240 0 Szentmiklós 142 14 88 59 104 351 0 Tóti 39 37 111 0 0 0 0 Zsadány 50 45 67 20 71 56 41 Összesen 1605 737 2161 1511 1829 5506 281 A legnagyobb állatállománnyal Berettyóújfalu lakói rendelkeztek, ahol a földművelésre nem alkalmas határban tágas legelők álltak rendelkezésre az állattartáshoz. Nagyszalontára és a Sárréten fekvő Komádira jellemző a sertéstartás. Viszonylag jelentős volt a juhászat is a birtokközpontban, Derecskén, Nagybajomban, Mezősason és Konyáron. Mivel a falvak határa a lakosság létszámához képest szűkebb volt, mint a Harruckern-birtokon, ezért már 1715-ben sem találkozunk földközösségi, szabad foglalásos rendszerrel. A szántókat, réteket évente újraosztották, kezdetben egyenlő mértékben, később differenciáltan, olymódon, hogy az új jövevények már kevesebb földet kapjanak, vagy egyáltalán ne jussanak hozzá. A birtoklás igénye fokozatosan jelentkezett: először a szántó, majd a rét lett állandó, de a 18. század közepén még nem volt szilárd telekszerkezet. Az újraosztásos rendszerben a szántókat két fordulóban használták, de helyenként előfordult az egy forduló (egy nyomás) is. Trágyázás nem volt még a sovány határokban sem: a nem szilárd telekrendszer nem kedvezett a talajjavításnak. A talaj előkészítése sem volt mindig megfelelő. Az őszi alá kétszer, a tavaszi alá egyszer szántottak. Az őszi gabonát keresztekben számolták, egy