Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

II. A Körös és Berettyó vidéke a 18. század első felében - 1. A történelmi háttér

II. A KÖRÖS ÉS BERETTYÓ VIDÉKE A 18. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 1. A történelmi háttér Az általunk vizsgált terület aló. század közepétől fokozatosan került török fennhatóság alá. Már 1542-ben elesett Szeged, 1552-benTemesvár, 1566ban Gyula. A török seregek 1658-ban a Sárrétet, 1660-ban a hajdú településeket dúlták fel. 1660-ban elesett Nagyvárad, ahol a hódítók igazgatási központot rendeztek be. Ezzel az egész Körös- és Berettyó-vidék török fennhatóság alá került. A felszabadító háborúk e környéken még a török megszállásnál is több pusztítást okoztak. A menekülő török sereg falvakat égetett fel, és az ellenük harcoló császári katonaság is zsarolta a menekülni kényszerülő lakosságot. Vidékünkre különösen vonatkozik Wellmann Imre számos megállapítása az akkori helyzetről: „Legtöbb szenvedés a visszahódításra kerülő országrész népét sújtotta. Ahol a háború tüzfolyama végighullámzott, nagyrészt semmivé vált az is, ami a török uralmat kiböjtölve megmaradt. A harci cselekményeken túl a visszazúduló oszmán hadak útját, mivel a föld megtartásához már bajosan fűzhettek reményeket, öldöklés, rabságba hurcolás, pusztítás alig kitörölhető nyomai jelezték. A hadműveletek másfél évtizedre való elhúzódása már magában véve lehengerlővé tette azok hatását. Ráadásul a keresztény sereg nem egységes frontban gördült előre, nem úgy, hogy a mögöttes részek már teljes biztonságban tudhatták volna magukat. Ha a dél felé való előnyomulást egy-egy keletre vagy nyugatra fekvő erősség ostroma feltartóztatta volna, egyelőre inkább lemondtak ezek elfoglalásáról. így aztán Egerben és Székesfehérváron még ott ült a török, midőn Pétervárad már keresztény kézre került, sőt a hadműveletek már mélyen Szerbiában folytak, de Kanizsának, Váradnak, Gyulának még esztendőkig várnia kellett a szabadítóm."

28 Vidékünk valóban nem volt túl fontos és érdekes a felszabadító seregek részére, amelyek Buda bevétele után a Duna vonalán dél felé haladtak: 1686ban felszabadult Szeged, Pécs, majd a dunántúli várak kerültek sorra. 1692ben hagyta el a török Nagyváradot, 1695-ben pedig Gyula szabadult fel. A Körös- és Berettyó-völgyében a török kiűzése után újjá kellett szervezni a közigazgatást. Bár még Nagyvárad török kézen volt, Bihar megye már 1688-ban megkezdte működését. Békés megyét az 1715. évi 92. tc. alkotta újjá. Arad megye 1741-ig kamarai igazgatás alatt állt, csak ekkor kapta vissza önállóságát. Nagy gondot jelentett az elnéptelenedett területek újratelepítése. A harcok elmúltával az elmenekült lakosság számban megfogyatkozva húzódott vissza 28 Magyarország története 1686-1790. 26. p.