Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 6. A parasztgazdaságok és uradalmak gazdálkodása a 19. század utolsó harmadában

dolgozatában - mint említettük - a vízrendszer átalakítását korszakos jelentőségű munkának, „második honfoglalás"-nak nevezte. Ha műszaki szempontból vizsgáljuk a kérdést, valóban kiváló teljesítménnyel állunk szemben az 1920 előtti határok között. Az új országhatár ugyanis átszelte az árteret, megosztotta a vízszerkezeteket, kettévágta a védműveket fenntartó társulatok területét, sőt a szabályozási munka szerves részét képező, az Erdély felől lefutó vizek befogadására épített Felfogó-csatorna is Romániába került. Ezzel azonban nemcsak műszaki problémák jelentkeztek, hanem gazdaságiak is. A korábbinál is nagyobb gondot jelentett a mezőgazdasági termények értékesítése, mivel a keleti irányú kereskedést az új országhatár akadályozta. Nehezítette a helyzetet az, hogy a vasút a települések zömét elkerülte, a rossz minőségű utakon történő szállítás nehézségekbe ütközött. Az infrastruktúra fejlesztésére kevés lehetőség volt. Helyben csak minimális ipar települt a mezőgazdasági cikkek feldolgozására. Végül, még napjainkban is világos, hogy a természetformáló munkát nem lehet abbahagyni. Nyári szárazság idején szükség van a csapadék pótlására, a tavaszi belvizek levezetéséhez a csatornák folyamatos karbantartására, szivattyútelepek létesítésére. A mocsárvilág meghódítása csak a fejlődés alapja és kezdete, de az eredmények kihasználásához folyamatos fejlesztésre, a természettel való együttműködésre van szükség.