Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)
V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 6. A parasztgazdaságok és uradalmak gazdálkodása a 19. század utolsó harmadában
Szántóterület és ugar aránya (1870-1874) társulat neve szántóterület ugar ugar %-; (kat. hold) (kat. hold) Arad megyei 75 730 7 022 9,27 Felső-Fehér-Körösi 12 492 1 447 11,58 Alsó-Fehér-Körösi 168 291 5 492 3,26 Hosszúfoki 10 116 1 361 13,45 Körös-Tisza-Marosi 129 483 2 792 2,15 Fekete-Körösi 94 379 14 123 14,96 Sebes-Körösi 96 846 23 048 23,80 Berettyó 212 934 43 142 20,26 Ivánfenéki, MezőtúrMesterszállási, TóközeIstvánházi 87 086 7 688 8,82 Mint jeleztük, az extenzív fejlődés velejárója a szántóterületek növelése volt. Ennek során folyamatosan eke alá kerültek a kiszáradt területek, jelentősen csökkent a rétek mennyisége. A takarmányról a rétek szűkös terjedelme és a széna hiánya miatt valamilyen módon gondoskodni kellett, ezért legtöbb esetben a négyes vetésforgó terjedt el: az őszi és tavaszi vetések közé, a korábban ugarnak hagyott harmadik fordulóba takarmányt és kapásnövényeket - főként kukoricát - ültettek. A föld trágyázása ebben a nyomásban már szükségessé vált. Az országos átlagot meghaladó vagy megközelítő ugarral találkozunk a Sebes-Körösi és a Berettyó Szabályozási Társulat területén, ahol a Kis- és NagySárrét mocsarai szabadultak fel. Mint láttuk, itt nem csökkent nagyobb mértékben a rétek mennyisége, elegendő széna termett, másrészt az újonnan vízmentesített, óriási területeken gazdaságosabb volt a földek ugarként való pihentetése, mint a trágyázás. A 43. táblázatban bemutatott összesítés 1874-ben készült, amikor alig egy évtized telt el a Fehér-Körös alsó szakasza és a Fekete-Körös szabályozása óta, sőt a két Sárréten még jelentős munkálatok folytak. Az 1890-1894 közti statisztikák már a fejlődés következő fázisát mutatják:
