Dóka Klára: A Körös- és Berettyó-völgy gazdálkodása az ármentesítés előtt és után - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 10. (Gyula, 2006)

V. Gazdálkodás a vízszabályozások nyomán a 19. század második felében - 2. A lakosság számának növekedése a népszámlálások tükrében

Az átlagosnál nagyobb volt a gyarapodás Békés megye széles határú településein, valamivel kisebb Biharban, ahol viszont nagy különbségekkel találkozunk. Érdekes kép alakul, ha a legjobban és legkevésbé gyarapodó települések adatait a vízborítások és az árvízveszély szempontjából hasonlítjuk össze. Arad megyében a legnagyobb növekedés Csintyén, Eleken, Borosjenőn, Csermőn volt. Mint Huszár Mátyás összesítéséből látszik, Borosjenő és Csermő a „vizes", Elek és Csintye a kevésbé veszélyeztetett területek közé tartozott. Csökkenés volt Apátiban, Kerülősön, Miskén, Szinityén, Vadászon. Köztük csak Szinitye határa volt viszonylag száraz, a többi négy falu a megye legvizesebb helyei közé tartozott. Egy sor Arad megyei helységben 1890-re csökkenés, majd a századforduló után fellendülés tapasztalható. Ide a kevésbé növekvő településeket sorolhatjuk: Bélzeréndet, Nadabot, Sikulát, Szinityét, Újfazekasvarsándot, Zarándot, és természetesen ide tartoztak azok is, ahol még 1910ben sem érte el a lakosság száma az 1869. évit. A gyarapodásban szerepet játszott a faluhatár nagysága, az uradalmi birtok és a paraszti földek aránya is. A nagybirtok eltartóképessége még fejlett gazdálkodás esetén is kisebb volt, mint a paraszti gazdaságoké. Apátiban, Miskén, Vadászon, ahol már 70% felett volt a nagybirtok aránya, ez is akadálya lett a népesség gyarapodásának. Békés megyében, mint jeleztük, a nagyarányú és egyenletes növekedés a széles településhatároknak köszönhető. Az átlagnál jobban nőtt a népesség Békésen, Csabán, Füzesgyarmaton, Gyulán, ahol a városi fejlődés lehetősége adva volt, kevésbé a nehezen megközelíthető Köröstarcsán, Szentandráson, Körösladányban. A földrajzilag és vízrajzilag egyaránt összetett Bihar megyében nagyon nehéz összefüggéseket megállapítani. Csaknem azonos volt a lakosok száma 1869-ben és 1910-ben Anton, Ártándon, Bedőn, Bojton, Borson, Tépén, Vajdán, Vekerden, tehát a megye kis létszámú településein. Ez alatt az idő alatt a népesség Dancsházán és Feketetótiban 87%-ra, Furtán 57-re, Oláhatyáson 82re, Rojton 97%-ra csökkent. Jelentősebb gyarapodás volt Bárándon, Berettyóújfaluban, Berettyószentmártonban, Biharkeresztesen, Cséffán, Csökmőn, Dancsházán, Darvason, Derecskén, Feketetótiban, Geszten, Hlyén, Kismarján, Komádiban, Köröstarjánon, Körösszegen, Körösszegapátiban, Magyares Oláhhomorógon, Méhkeréken, Mezőgyánban, Nagybajomban, Nagyrábén, Nagyszalontán, Okányban, Pocsajon, Püspökin, Sarkadon, Sarkadkeresztúron, Szalárdon, Szentandráson, Szentpéterszegen, Szerepen, Tamásdán, Tulkán, Udvariban, Ugrán, Váncsodon, Zsadányban. Kiemelkedik közülük Dancsháza, Kornádi, Okány, Szentandrás, Szerep, Udvari. Ha e hat legjobban gyarapodó helységet vizsgáljuk, láthatjuk, hogy ezekben a természeti környezet ellentétes szerepet játszott. Dancsházán 1855-ben mindössze 152 kat. hold, Szentandráson 64 kat. hold árteret jelentettek, tehát e falvakban a viszonylag száraz faluhatár elősegítette az egyenletes növekedést. Okány, Kornádi, Szerep, Udvari sárréti községek határában a vízi munkálatok előtt terjedelmes mocsarak voltak, ezek felszabadulása adott lehetőséget a lakosság gyarapodására is.