Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az úrbéri munkálat
örökváltsággal. A megyei javaslatok vizsgálatakor figyelembe kell vennünk tehát azt, hogy a földesúri szolgáltatásokat érintő örökös szerződések évente fizetendő összegről szólnak-e, és külön-külön köttettek-e az egyes tartozásokra, vagy egy olyan általános összeg lefizetését teszik lehetővé, mely által a jobbágy egy összegben és örökre megváltja magát és örököseit. Nyilvánvaló, hogy csakis ez utóbbi elképzelés felel meg az országgyűlési vitákon megfogalmazott önkéntes örökváltság tervezetének. Ebből a szempontból pedig sem Pest, 86 sem Temes, sem Csongrád megfogalmazása nem használja, de még csak nem is írja körül pontosan az önkéntes örökváltság fogalmát. Békés megye javaslatában ugyan szerepelt az „egy összegben" kifejezés, de - szem előtt tartva a kilenced kapcsán elmondottakat - itt minden bizonnyal csupán a természetbeni szolgáltatások pénzre történő átváltásáról lehet szó. A zempléni elképzelésekbe az örökváltság lényege talán már beleérthető lenne, de egyértelműen, pontos kategóriákkal érintve az úri joghatóság kérdését is - ebben a kérdésben csak a zalai küldöttség fogalmazott. Ugyanakkor feltétlenül következetesnek kell tekinteni az örökváltság szempontjából a Bars megyei javaslatot is, amely a földesúri terhek örökös megváltását és a proprietas megszerzését lehetővé tevő összeg mértékét az országgyűlés által kívánta meghatároztatni. Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy az örökös megváltásra és a jobbágytelek tulajdonjogára vonatkozó egykorú fogalmak használata, jelentése a megyei véleményekben még nem teljesen végiggondolt és következetes. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a törvényhatóságok egy része biztosítani szerette volna, hogy a jobbágyok a földesúri terhekre nézve „örökös kötéseket" tehessenek és/vagy tulajdonjogot is szerezzenek az úrbéres telekre. A kérdéses fogalmak a diétán váltak teljesen egyértelművé. Ekkor már világos, hogy az önkéntes örökváltság által a jobbágy egy összegben örökre megválthatná magát a földesúri adóktól és szolgáltatásoktól, a teleknek azonban továbbra is a földesúr lenne a valódi tulajdonosa, és ezzel együtt fennmaradna a földesúr joghatósága is. Az úrbéres telekre kiterjedő tulajdonjog biztosításával azonban a jobbágytelek tisztán polgári tulajdonná vált volna. Ezt a különbségtételt jelzi, hogy az országgyűlésen az 1833- április 27-én és 28-án szavazásra feltett kérdések úgy hangoztak: a jobbágy „megválthatja e úri adózásait, s tartozásait vagy nem?", illetve a „jobbágy megveheti e a maga telkét örökös sajátságképen?". 87 Az országos bizottság javaslata az úriszék hatáskörét változatlan formában fenn kívánta tartani. 88 A megyék többsége sem kérdőjelezte meg általában a földesúri joghatóság létjogosultságát és szükségességét. Érvelésük szerint az úriszék 86 Figyelembe kell vennünk, hogy a Pest megyei választmány és küldöttség véleménye a minket érdeklő kérdésben nem egyezett meg. Míg a küldöttség által javasolt megoldások összességükben ugyanazt eredményezhették, mint az örökváltság pontos meghatározása és alkalmazása, addig a közgyűlés határozata már semmiképpen sem rokonítható az önkéntes örökváltságban foglaltakkal: hiszen a közgyűlés szerint a jobbágyok csak a robotszolgáltatások felét válthatták volna meg. 87 KLÖM I. 339-, 342. 88 Az országos bizottságnak az úriszékkel kapcsolatos tervezetéről 1. Tengelyi 1978. 42-45.
