Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az úrbéri munkálat
Amennyiben azonban több házzal is rendelkezne, úgy több sessiót is birtokolhasson. A jobbágytelek nagyságára vonatkozó rendszabásoknak - elképzelése szerint - nem lett volna visszamenőleges érvénye. Csepcsányi a tervezet III. törvénycikkéről szólva azt javasolta: a kocsmáitatást mint kizárólagos földesúri jogot a jobbágyok többé ne gyakorolhassák. A javaslat szerint azonban a jobbágyokat - az ebből eredő veszteségért - mindenképpen kárpótlás illeti. Amíg ennek módjáról nem születik döntés, azokon a helyeken, ahol nem terem szőlő, a kocsmáitatást teljesen meg kell szüntetni. A szőlőtermő vidékeken fél évig - októbertől márciusig - a község egyetlen kocsmájában lehetne engedélyezni a bormérést. Az idegen bor behozatala és a házankénti korcsmáitatás „mint latrok barlangja" szűnjön meg. Csepcsányi azonban kötelezni akarta a földesurat, hogy a jobbágy borát - amennyiben azt a község kocsmájában nem sikerült eladni - készpénzért megvegye. A tervezet a házankénti pálinkafőzést is el akarta törölni, helyette minden községben közköltségen egy „pálinkaház"-at kellett volna felállítani, ahol a jobbágyok saját költségükön uradalmi felvigyázás mellett kifőzhették volna a pálinkát. A megyei küldöttséghez hasonlóan Csepcsányi is úgy vélte, hogy a földesúr és a jobbágyok közötti ellentét és bizalmatlanság legfőbb forrása a kilencedszolgáltatás kötelezettsége. Javaslatában nem magát a kilencedet, hanem a beszedés módját akarta megváltoztatni. Elképzelése szerint a vármegye által kinevezett küldöttség minden egyes községben az uradalom és a lakosság meghallgatásával, valamint a dézsmalajstromok megtekintésével megállapítaná, hogy egy telek évente mennyi kilencedet adott a kicsépelt gabonából és a szalmából. Az elmúlt 10 év adatait figyelembe véve a küldöttség egy középértéket határozna meg, és egy telek után az ennek arányosan megfelelő szemesgabonát és szalmát kellene a földesúrnak beszolgáltatni. Csepcsányi szerint ezzel a megoldással a földbirtokos biztosabb jövedelemhez jutna, szemben azzal az elképzeléssel, mikor évente újabb és újabb egyezséget kellene kötnie jobbágyaival. A kilenced menynyiségét tehát a helyi körülmények és adottságok szabnák meg, de a javaslat szerint az egyforma minőségű határok esetén ügyelni kell arra, hogy a dézsma mértéke is hasonló legyen. Csepcsányi hasonló módon kívánta rendezni a szőlődézsma kérdését is: „így a jobbágy mind urbariális földjére, mind szöllejére nézve ezen alkalmatlan vexálástól felmentetne, több szorgalmat fordítana földjére, a földesúr pedig könnyebben jutna bizonyos [értsd: biztos] jövedelméhez." A különvélemény a kisebb úri adózásokat, a culinárékat teljesen el akarta törölni, kivéve a bárány után járó kilencedet, melyet azonban a jobbágy piaci áron megválthatott volna. A tervezet 80 napi gyalog, illetve 40 napi szekeres robotot látott volna indokoltnak, ezzel tehát a szolgáltatás mértékét csökkenteni kívánta. Arra is fel akarta hívni a figyelmet, hogy a felföldi vármegyékben a rosszabb minőségű és kisebb kiterjedésű jobbágytelek után is ugyanannyi robottal tartoznak a földművesek, mint a sokkal jobb adottságú Alföldön. Ezen a helyzeten a szolgáltatás mennyiségének differenciálásával szeretett volna változtatni. Csepcsányi ugyanakkor szerencsésebbnek tartotta volna, ha a szekeres robotot a jobbágy megválthatná, így ő is megszabadulhatna egy terhes kötelezettségtől, és a
