Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az úrbéri munkálat
te csak egyszer tartozzon a földesúrnak kifizetni. Abban az esetben azonban, ha ugyanabban az évben más pálinkáját is kiégetné, ne kelljen ismételten pénzt adnia. Az országos bizottság lehetővé akarta tenni a földesúr és a jobbágyok legelőrészének elkülönítését. A békési választmány szerint ezt a feladatot nem a lassú és költséges úriszéknek kellene elvégeznie, hanem egy, erre a célra kinevezett megyei küldöttségnek. Az egy telek után járó legelő maximumának és minimumának meghatározása a bizottság szerint nem lenne célravezető, éppen ezért az javasolták, hogy egy telek után ugyanannyi legelő járjon a jobbágynak, mint amekkora kaszáló megilleti. Fontos azonban, hogy a kihasított legelő megfelelő minőségű legyen, és annak használatában a jobbágyokat többet ne háborgassák. A jobbágyi szolgáltatásokról szóló IV törvénycikk 2.§-a foglalkozott a kilenced kérdésével. 18 Az országos bizottság javaslata szerint lehetőséget kellene adni arra, hogy a jobbágy és a földesúr szabad egyezkedés útján a törvényhatóság közreműködésével megállapodhasson: a kilenced természetbeni kiszolgáltatását évi gabonaátalány fizetésével cseréljék fel. A törvényhatóságok alapvetően támogatták a kilenced szabad egyezkedésen alapuló megváltását. 19 A megyék döntő többsége ugyanis úgy vélte, a kilenced beszedéséből származik az úrbéri panaszok legnagyobb része, valamint ez a legfőbb oka a földesúr és a jobbágy közötti bizalmatlanságnak. 20 A megyei javaslatok ugyanakkor több lehetőséget is felvázoltak a kérdés szabályozására. Lehetségesnek tartották a kilenced megváltását előre meghatározott évi terményjáradékkal, évi pénzjáradékkal, a jobbágytelek egy részének átadásával, robottal, illetve valamely jobbágyi haszonvétel átengedésével. 21 Az országos bizottság javaslatának megfelelő véleményt fogalmazott meg: Abaúj, Árva, Bihar, Bereg, Csongrád, Esztergom, Fejér, Győr, Hont, Gömör, Krassó, Sopron, Torna. 22 A földdel való megváltás mellett foglalt állást: Arad, Baranya, Bács, Csanád, Nógrád, Pest, Sáros, 23 Somogy, Veszprém 24 és Tóban ezt a javaslatot elvetette. Ugyancsak ellenezte a gabonából történő pálinkafőzést a beregi közgyűlés is. Arad megye küldöttsége a pálinkaégetést csak azokon a helyeken akarta engedélyezni, ahol ez már korábban gyakorlatban volt. Abaúj szintén Szmretsányi különvéleményére utalt, mikor kijelentette: a pálinkafőzés kizárólag földesúri jog. 18 A bizottság 1832. január 11-én, a harmadik ülésen fejezte be a III. törvénycikk megvitatását, és ekkor tűzték napirendjükre a IV törvénycikket. Az ülésről Paulovicz Gábor, Kornéli Ambrus és Nóvák Ferenc maradt távol, Csepcsányi azonban újra bekapcsolódott a munkába. 19 Ugyanakkor több megye is hangsúlyozta: a földesúrnak járó kilencedet nem lehet a veszteségpótlás nélkül megszüntetni (Torontál küldöttsége), illetve a kilencedszolgáltatás eltörlése csak a földesúr kárpótlásával mehet végbe (szatmári küldöttség). 20 Vö. Csanád küldöttségének véleményével (MOL József nádor titk. praep. l6.cs. 735v.) 21 Vö. Fónagy 1988. 39. 22 Ide sorolható a torontáli küldöttség véleménye is, amelyet azonban a közgyűlés megváltoztatott. 23 Sáros közgyűlése a kilenced megváltásával kapcsolatban egyértelműen utalt a Pest megyei javaslatra, vagyis Sáros Pest határozatát ismerve hozta meg döntését. 24 Veszprém megye csak a regulázatlan helységek esetén tartotta lehetségesnek a földdel való megváltást; ahol már végbement a reguláció, ott a kilenced természetbeni fizetése helyett a gabonaátalánnyal történő váltságot javasolták.
