Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

Pest vármegye és a rendszeres bizottsági munkálatok (1831-1832)

(a diurnumok kérdése), másrészt a nemzeti nyelv és kultúra tárgykörébe tartoztak. A kutatások jelen állása szerint teljesen esetlegesnek tűnik, hogy valamelyik megye az egyes kérdéseket támogatta-e vagy sem, fölvette-e követutasításába, vagy sem. Kétségtelen, hogy ezek a témák szorosan kapcsolhatóak voltak az operátumok egyes szakaszaihoz, s az adott helyeken a deputációk részletesen foglalkoznak is ezekkel a kérdésekkel. Kivételt képez a lengyelek ügye, amely nem sorolható a rendszeres munkálatokhoz, de a kérdés hátterében a rendeknek az az igénye fogalmazódott meg, hogy a külpolitika alakításáról is véleményt formáljanak. Ebben az összefüggésben Pest önálló indítványai, hivatalos körlevelei elsősorban a nemzeti a nyelv és a kultúra területéhez kapcsolódtak. A megye azonban kedvező adottságai ellenére sem tekinthető még az 1830-as évek elején a politikai élet központjának. Ezt a szerepet csak az 1832-36-os országgyűlés utáni időszak politikai eseményei során nyerte el. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái során természetes igényként jelentkezett egy-egy törvényhatóságnál - s mint láttuk, ebben Pest vármegyének kezdeményező szerepe volt -, hogy az operátumokkal kapcsolatban kialakított álláspontjaikat, közgyűlési végzéseiket még az országgyűlés megkezdése elölt közöljék egymással. „Az új törvénykönyvnek az egész, egy polgári alkotmány alatt levő országra ki kell terjednie, s innen azon ország minden polgári intézeteinek szava van hozzá, mely azonban, hogy célerányos foganatú légyen, a kölcsönös egyetértés elmellőzhetetlen. Szükséges tehát Megyének s hasonló intézetnek az új törvénykönyv minden iránt való észrevételeiket egymással közleni, hogy egy célra törekedvén mindazok, az arra vivő utakat és módokat is egyesíthessék, s annak elérésében annál kevesebb akadályok lehessen."

135 Az ország életének csaknem minden területét átfogó, egységes szabályozás vetette fel, hogy a különböző vélemények egyeztetése elengedhetetlen. Kérdéses volt ugyanakkor, hogy világos alapelvek nélkül lehetséges-e az adottságaiban, kialakult szokásaiban igen különböző törvényhatóságok érdekeinek összehangolása, az állam berendezkedésének szisztematikus átalakítása. A legapróbb részleteket is figyelembe vevő bizottsági munkálatok egésze nem tehette lehetővé sem a törvényhatóságok alapos előzetes egyeztetését, sem a különböző politikai nézetek egységes fellépését. Ezt a kortársak is érzékelték, erről árulkodik Kölcseynek egy, már az 1832-36-os országgyűlésen született levele: „Hidd el Édes barátom, mi nem vagyunk még olly nagy reform' kivitelére megérve, mint az operátumok' tárgyában tenni kellene. Az operátumok még nagyon ingadozók és homályosok sok helyt, az az, nem olly tisztán veszik fel a' tárgyakat, mint kellene. Sok Megye' utasítása még olly tiszta sincs; 's így azt hiszem, akármit csinálunk mi most, kevés idő múlva még is ismét új reformra leszen szükség. Az idő elébünk sietett; J

s mi azt vagy nem vesszük észre, vagy nem akarjuk."

136 Úgy tűnik tehát, a rendszeres bizottsági munkálatok lényegüknél fogva nem feleltek meg a kor kívánalmainak, a részletes megyei viták azonban lehetővé tették, hogy 135 MOL Kanc. Diaet. 11. cs. 20. v. 136 Kölcsey Kende Zsigmondnak, Pozsony, 1833. ápr. 8. (Kölcsey 1983. 88.)