Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
A banderiális munkálat
illetve újraszabályozni. Másfelől a nemesi felkelésben résztvevők harcképességét és katonai ismereteit akarták magasabb színvonalra emelni. Ezt a két szempontot figyelembe véve javasolta Csanád megye küldöttsége egy olyan törvény meghozatalát, mely a fenti alapelveket figyelembe véve szabályozza az inszurrekció kérdéskörét. A törvénytervezet először az eddigi gyakorlatot rögzítette volna újra: a nemesi felkelő sereg önálló, a rendes hadsereggel nem kapcsolható össze. A nemesi felkelő sereget csak az ország védelmére, és csak a határokon belül lehet alkalmazni. Az ország határain kívüli alkalmazás csak az országgyűlés beleegyezésével történhetne, és ebben az esetben az anyagi szükségleteket a kincstárnak kellene fedeznie. A tervezet szerint az inszurrekcióval összefüggő kérdések kizárólag a törvényhozás hatáskörébe tartoznának. Szintén az országgyűlés döntene arról, hogy békeidőben az egész ország vagy csak bizonyos törvényhatóságok területén hívják-e hadgyakorlatba az évente összeírt nemes, illetve nemesi jogokkal bíró személyeket. A felkelésben, illetve a rendszeres hadgyakorlatokon résztvevő szegényebb nemesek anyagi szükségleteit az ún. Országos Nemesi Pénztár fedezte volna. Ennek terheit Csanád vármegye szerint az országgyűlés által meghatározott arány szerint a tehetősebb nemesek és az egyházi rend viselné. 20 Számos megyéhez hasonlóan sürgették, hogy Pesten fegyverházat, fegyvergyárat és posztógyárat állítsanak fel. Végül törvénybe kívánták iktatni az országos bizottságnak azt a javaslatát, mely szerint a nemes ifjaknak két évet a rendes hadseregben kellene töltenie. Leszögezték azt is, hogy a Ludoviceum legfőbb feladata a nemesi felkelő sereg élére képzett, a hadi tudományokban jártas tiszteket nevelni. Csanád vármegye tervezete részletesen és rendszerbe foglalva összegzi a vármegyék többségében megfogalmazott javaslatokat. A megyei vélemények helyeselték ugyan az országos bizottság tervét a Pesten felállítandó fegyverraktárról, de a fegyvertárak számát szaporítani kívánták: általában azt szerették volna elérni, hogy a törvényhatóságok is rendelkezzenek fegyvertárakkal. Ebben az értelemben fogalmazta meg véleményét a Bács megyei, a zempléni, a bihari, a baranyai és a temesi küldöttség, a két utóbbi azt is fontosnak tartotta, hogy a hadi szükségletek kielégítésére Pesten építsenek fegyver- és posztógyárat. Javaslatukban arra is kitértek, hogy a törvényhozás gondoskodjon egy olyan „intézet" létrehozásáról, amely a nemesi felkelésben résztvevők számára elegendő 20 Esztergom vármegye ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Mivel mégis a nemességnek nagyobb része olyan szegény, hogy az nem csak a szükséges fegyverét s ruháját maga erszényéből meg nem szerezhetné, a mustra s gyakorlás alkalmával sem táplálhatná magát, azért elkerülhetetlenül szükséges, hogy valamint eddig, úgy ezentúl is, a vagyonosabbak a szegényebbeket segítsék, — evégre tehát egy pótoló pénztárt (concurrentialis cassat) kellene állítani, ..." (MOL Kanc. Diaet. 10.cs. 599.v.) Baranya és Somogy vármegye szintén támogatta egy ilyen jellegű közpénztár felállítását. Temes vármegye küldöttsége szerint az egyházi rend tagjai úgy válthatnák meg személyes felkelési kötelezettségüket, ha egy olyan közpénztárat állítanának fel, amely a a felkelések idején fedezné a szegényebb nemesek költségeit. Komárom az egyházi tizedet kívánta a pénztár alapjává tenni, de fontosnak tartották, hogy hozzájáruljon mindenki, aki insurrectionalis kötelezettséggel bír. A pénztárra a nádor elnökletével működő választmány felügyelt volna, a választmánynak pedig be kellett volna számolnia az országgyűlésnek.
