Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)

A köznevelési munkálat

a jövőben nem felekezeti, hanem nemzeti intézmények lennének, felügyeletüket a vármegye által kinevezett biztos látná el. 16 A küldöttség külön hangsúlyt fekte­tett arra, hogy minden faluban és benépesített pusztán jöjjön létre ez az iskolatí­pus. Számításuk szerint ennek megvalósításához 52 millió forintra lenne szük­ség, melynek felét az adózók, másik felét a nemesek fizetnék. Az oktatás egységét és felekezeteken kívüli voltát jelezte az az elképzelés is, hogy papi személyek a hitoktatáson kívül nem vehettek volna részt a tanításban. Az oktatás nyelve vala­mennyi iskolában a magyar lett volna, kivéve a polgári iskolákban, ahol vala­mennyi tanuló saját anyanyelvén tanulhatna, de egyúttal a magyart is el kellene sajátítani. Éppen az egységesítés szempontjából javasolta a küldöttség a líceu­mok megszüntetését, és helyettük 12 királyi akadémia felállítását sürgették. 17 A tanulmányi alap állapotát a küldöttség rendkívül aggasztónak ítélte. Elképzelésük szerint a felekezetek által a tanításra fordított alapítványok összeolvasztásával lehetne annak forrásait növelni. Továbbá az immár feleslegessé váló tanító rendek vagyonának törvény általi elvételével újabb anyagi erőforrások szabadulnának fel a tanulmányi alap számára. A megye közgyűlése kimondta: a polgári iskolák a haza felemelkedésének legbiztosabb módjai és eszközei, de ezen iskolák meg­valósítását semmiképpen ném szabad az adózókra terhelni. Ellenezték továbbá a papoknak az oktatásból való kizárását és a líceumok megszüntetését. A küldöttség legfontosabb alapelvet azonban elfogadták: „az országban található tanítói intézetek nyilvánosítassanak,s öszveforrasztva nemzetesítessenek". A vár­megyék többsége nem kívánt ilyen alapvető változást az oktatásban, de az érde­kek egybeforrasztását és valamiféle egységesülést többen is megfogalmaztak. Több vármegye is aggasztónak tartotta az alapoktatást ellátó ún. nemzeti iskolák helyzetét. 18 A törvényhatóságok szerették volna hatékonyabbá tenni az ott folyó tanítást, és szilárdabb anyagi hátteret akartak biztosítani az elemi iskolák számára. 19 Nemcsak a nemzeti műveltség, de a magyar nyelv terjesztése szem­pontjából is kiemelt jelenőséget tulajdonítottak ennek az iskolatípusnak. 20 A bi­hetséges és jó korán öszveforrasztassanak, vagy legalább azoknak az élemedettebb korban kiforr­ható mirigynedvei kémiai értelemben neutralizáltassanak." 16 Az országos bizottság tervezete szerint is a megye felügyelte volna az anyanyelvi iskolákat (Kármán 1911. 151.). 17 Az akadémiák Pozsonyban, Győrben, Losoncon, Késmárkon, Kassán, Miskolcon, Nagy­váradon, Szegeden, Karlovácon, Pápán, Pécsett és Zágrábban működtek volna. 18 A korszakban az anyanyelvi vagy nemzeti iskolák három típusát különböztették meg: a falusi, a mezővárosi és a szabad királyi városi iskolákat. A kiemelt anyanyelvi iskolákat normál iskoláknak nevezték, melyekben tanítókat is képeztek. A nemzeti iskolák felügyeletét a királyi tanfelügyelő látta el. A falusi és mezővárosi iskolák fenntartási kötelezettsége a plébánossal együtt a helyi földesurat mint kegyurat illette. A szabad királyi városokban a fenntarás költségeiről való gondoskodás és a felügyeletet ellátása a városi tanács hatáskörébe tartozott (Kanyar 1989- 79-80.); vö. még Hoós 1994. 252-253. 19 Néhány törvényhatóság - pl. Tolna, Zemplén - a kérdés jelentőségére való tekintettel a megye felügyelete alá akarta helyezni a nemzeti iskolákat. 20 Már az 1791-es bizottság is fontosnak tartotta, hogy a falusi és kisebb mezővárosi iskolák­ban a tanulók saját anyanyelvükön és magyarul is tudjanak írni, olvasni. A nagyobb mezővárosi és szabad királyi városokban pedig tananyagként szerepelt volna a „grammatica hungarica", vala­mint az anyanyelven és magyarul történő levelezés elsajátítása (Hoós 1994. 273•)•

Next

/
Thumbnails
Contents