Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
nélkül kivetett „másodikrendű adózást" biztos alapokra állítsa. A szatmári küldöttség szerint a status költségeit viselő népet nemcsak a hadiadó terheli, hanem az is, hogy termesztményeit a piacinál olcsóbb áron tartozik eladni a katonaságnak, ez a veszteség pedig nem más: „mint a reá országosan szabott adónak mérték és kulcs nélkül, egyedül a környülmények történetes állásától függő, mindenkori megszaporítása." 24 Pest szerint a deperdita tulajdonképpen „indirecta contributio", mely annál is terhesebb, mert nem kerül országgyűlési vitatás alá. A megyei véleményekből tehát három lehetséges megoldás körvonalazódott: 1. a termesztmények árát az országgyűlés szabná meg időről időre, 2. a termesztményeket az adózók piaci áron adnák el a hadseregnek, illetve 3. a katonatartás minden terhét a kincstár vállalná magára. Békés megye ebben az összefüggésben csupán a termények piaci áron történő értékesítését szorgalmazta, míg több megye (Somogy, Sopron, Szatmár, Zemplén, Nógrád, Esztergom, Baranya, Bihar) a katonaság élelmezését (alimentatióját) a kincstárra akarta hárítani. Pest megye volt azonban az egyetlen, amely azt hangsúlyozta, hogy a jobbágyok helyzetének lényeges javulását az úrbéri és adóbiztossági tárgyban adott engedmények csak együttesen eredményezhetik. Az országgyűlési vitákban részben ennek a felismerésnek volt az eredménye a nevezetes javaslat junctimról, melynek értelmében az úrbéri, kereskedési és adóbiztossági operátumot egyszerre kellene királyi válaszra és szentesítésre felterjeszteni. 25 Miután a rendek ezen törekvése 1833 áprilisában meghiúsult, 26 még egyszer napirendre került immár sokkal konkrétabb formában - az az elképzelés, hogy az adózóknak a katonatartásból tartozó terheit az országgyűlés mérsékelje. 1835 októberében ugyanis a jobbágytelken ülő nemesek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat vitájában felmerült az a javaslat, hogy ennek a törvénynek a rendek által történő elfogadását össze kellene kötni a deperdita eltörlésével. Az uralkodó azonban az 1836 áprilisában kihirdetett leiratában nem járult hozzá a deperdita megszüntetéséhez, viszont azt engedélyezte, hogy az alimentatio kérdésének alapos megtárgyalására egy bizottságot küldjön ki az országgyűlés. 27 2á MOL József nádor titk. praep. 17. cs. 27. r. 25 Az alsótábla már az 1826. január 20-án elküldött feliratban azzal az indokkal javasolta e három operátum elsőként történő megtárgyalását, mert csak ezektől lehet várni az adózók sorsának tényleges javulását. Természetesen ekkor az elképzelések szerint még a kereskedelmi munkálat szerepelt az első helyen, és csak az országgyűlési viták eredményeként nyert többséget az alsótábla 1833. január 12-i ülésen az úrbéri tárgy elsősége. 26 Az uralkodó április l6-i leiratában elutasította az országgyűlés feliratát, és kijelentette, hogy az úrbéri munkálat után a jogügyi, az adóbiztossági, majd pedig a kereskedelmi munkálatot tűzzék napirendre. Április 22-i kerületi ülésen végül is a többség elállt az úrbéri, kereskedelmi és adóbiztossági tárgy junctim tárgyalásától, és 1833 májusában elfogadták a leiratban javasolt sorrendet. 27 Vö. KLÖM V 635.; és Varga 1986. 13-16.
