Völgyesi Orsolya: Politikai-közéleti gondolkodás Békés megyében a reformkor elején. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei vitái 1830-1832 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 9. (Gyula, 2002)
Az adóbiztossági munkálat
jenek; ott, ahol az aerarium jövedelme kimeríthetetlen, ahol az áldott magyar föld mindent megterem, szenvedje a deperditát az, ki a legszegényebb, és tartsa a katonát olcsóbban szerekkel, s termesztményekkel, mint ő azt vagy maga megveszi, vagy másnak el adhatná!" Csepcsányi szerint a többi tartományhoz hasonlóan Magyarországon is a kincstárnak kellene gondoskodnia a katonaság ellátásáról. A kincstár megrendelését teljesítő hadiszállítók, kereskedők hozzájárulhatnának a hazai kereskedelem fellendüléséhez is. A javaslatban felmerült azonban az az elképzelés is, mely szerint az adózókra háruló deperditák megszüntetésére a nemesség közadakozásából egy pénzalapot hoznának létre. 12 Ennek az alapnak a kamatai fedezhették volna a katonatartásnak azokat a költségeit, melyek a rendes hadiadón felül az adózókat terhelték. Csepcsányi úgy gondolta: abban az országban, ahol a Magyar Tudós Társaság és a Ludoviceum létrehozására milliókat adott össze a nemesség, nem lesz lehetetlen erre a célra is jelentős összeget áldozni. A Békés megyei közgyűlés, amely 1832. szept. 10-én ült össze, csupán egyetlen lényeges kérdésben módosította a bizottság javaslatát: úgy határoztak, hogy a jobbágyok a szabott ár helyett ezután piaci áron adhassák el terményeiket a hadseregnek. Az adóbiztossági munkálat tárgyalása kapcsán számos törvényhatóság felvetette: a nemességnek is hozzá kéne járulnia a a megyei adminisztráció költségeihez. Fejér vármegye utasításba adta követeinek: a megyei tisztségviselők fizetését, az országgyűlési követek napidíját, a hajdúk bérét ezentúl a nemesség az adózókkal közösen fedezze. Csanád küldöttsége úgy vélte: a nemesség éppen úgy haszonélvezője a megyei tisztségviselők fáradozásainak, mint az adózók, éppen ezért az „elosztó igazsággal" megegyezne, ha a terhekben is osztoznának. 13 Baranya küldöttsége szerint nem ütközne az alaptörvényekbe, ha a nemesség arányosan részt venne a házipénztár szükségleteinek pótlásába, anélkül azonban, hogy ez a hozzájárulás állandó jellegű lenne. Ez a javaslat a választmány szerint nem új gyakorlat bevezetését jelentené, hanem egy ősi szokáshoz való visszatérést. 14 Somogy úgy határozott, a nemesség ezentúl a házipénztár költségeinek háromnegyed részét viselje. Zala vármegye közgyűlése - mint láttuk az úrbéri munkálat kapcsán döntött arról, hogy a nemesség magára vállalja a megyei tisztségviselők és az országgyűlési követek napidíjának fizetését. 15 Pest 12 Már az országos küldöttség adóügyi albizottságában felvetődött az a javaslat, hogy a katonatartásbeli aránytalanságok kiegyenlítésére egy országos pénzalapot hozzanak létre. (Barta 1964. 128.) Ez az elképzelés Nógrád megye javaslatai között is szerepelt. 13 MOL József nádor titk. praep. 16. cs. 740. v. 14 Széchenyi a Stádium c. munkájában szintén azzal érvelt, hogy a házipénztár és az országgyűlés költségeihez való hozzájárulás nem újítást jelentene, hanem csak egy régi gyakorlat felelevenítését: „s ekképp ha ezen VH-ik törvényt elfogadjuk, egy cseppet sem újítunk, hanem inkább régítünk,..." (Széchenyi 1991.1. 558.) 15 Az 1832. aug. 6-i közgyűlésen indítványozta Deák Ferenc, hogy a nemesség a közterheknek legalább egy részét vállalja magára: „Az itt említett áldozat, melyre alapos törvényeink szerént nemzetünk egyébként köteles nem volna, csak egyedül azért javaltatik, hogy az adózó népnek naponként súlyosodó terhes ínségén az igazsággal és idő szellyemével egyezőleg legalább csak valamennyire is segítve legyen." (vö. Molnár 1995- 20-21.)
