Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
Méltóságától való megválását a törvényhatósági bizottsághoz intézett levelében (Csaba, 1889. május 1.) „a' hajlottabb korral a' testi és lelki rúgékonyság" gyengülésével indokolta. A megye közönsége hosszas főispáni működését egy emlékalbummal kívánta a feledéstől megóvni, e célból 1889 augusztusában gyűjtést kezdeményeztek. 75 A főispáni méltóságtól megválva elköszönt a politikától is, tisztán a magánéletbe vonult vissza, gerendási birtokán gazdálkodott. 1889. október 15-én kérte nyugdíjigénye elbírálását. A belügyminisztérium számvevősége október 22-én - 12 év 8 hónap 3 nap szolgálati ideje alapján - 1889. május l-jével nyugállományba helyezte. Mint a csabai római katolikus egyház világi elnöke végrendeletében sem feledkezett meg a jótékonyságról: 2000 forintot hagyományozott szülővárosára és Gyula lakosságára. Gyula város képviselő-testülete a kapott 200 koronát a felállítandó felsőbb leányiskola céljára használta fel. 76 Halála után két évvel, 1903. december 29-én leplezték le a vármegyei tanácsterem részére megfestett arcképét. Fábry Sándor ünnepi szónoklata szerint egy szikár, elegáns alak érdekes, karakterisztikus arca, markáns vonásai, nemesen boltozott homloka, átható tekintete őrködött a törvényhatósági bizottsági tagok felett. 77 Beliczey Miklós, bajczai (*1901. június 12., Békéscsaba -f 1977. március 21., Bécs 78 ) Előkelő birtokos család sarja. 79 Apai nagyapja, Beliczey István Békés vármegye egykori főispánja (1876-1889) volt. Édesapja, Beliczey Géza (18631938) - magyar királyi gazdasági főtanácsos, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, földbirtokos - 1894-ben vette feleségül szécsényi Baghy Lujzát (*1873), akitől három gyermeke - Mária (1895-1965), István (1897-1917) és Miklós 164/1889; Lukács György - Békés vármegye főispánja-(1897-1905) - azt az anekdotát fűzte Beliczey felmentéséhez, hogy a főispán magára haragította volna Baross Gábor belügyminisztert, aki első felindulásában kérte a királytól Beliczey elmozdítását. Történt ugyanis, hogy Baross a Körösön folyó árvízvédelmi munkálatok megtekintésére Békésbe utazón, ám a főispán nem tisztelgett előtte. Beliczey azzal védekezett, hogy a miniszter csak az államépítészeti hivatal vezetőjét értesítette érkezéséről. Bár tudomása volt az utazásról, magára nézve sértőnek érezte, hogy nem kapott külön táviratot, végül önérzetesen kijelentette: „Ha ő bellusi Baross, én meg bajczai Beliczey vagyok!" Lukács, 1. köt., [1936.] 46. p. 75 BMLIY B. 407. b. IV164/1889, 356/1889. 76 MOL K 148. III. tét. 1380/1889; BMLV B. 171. 24/1902; BMLV B. 302. a. 12/1902, 76/1902; Békés Megyei Nap, 6. évf. 1999. jan. 12. 9. sz. 10. p.; Kóhn, 1936. 294-295. p. "Fábry, 1904. 3. p. 78 BML XXXIII. 1. Békéscsaba, szül. akv. 603/1902; Gudenus, 3. köt. 1998. 313-314. p. 79 A család történetére vonatkozó adatokat 1. Beliczey István életrajzánál. 67
