Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Pillanatképek a Békés vármegyei hivatali elit sorsfordító napjaiból - „Békés megye' örömünnepe..."

magánházaik kellő megvilágítására, a kevésbé tehetőseket anyagilag is segítették ennek érdekében. A Gyulai Casinónak e célból 198 forintot juttattak, ami az épület kivilágítási költségei mellett a termek díszítését, transzparensek készítését, a helyiségek bérletét, az okozott károk helyreállítását is magában foglalta. Az elővigyázatosság arra is kiterjedt, hogy a tűzesetek elkerülése érdekében víz is legyen készenlétben. A nagy szabadság odáig ment, hogy engedélyt adtak az utcán való pipázásra. Fűzfapoéták egész serege ragadt tollat, hogy dilettáns versikékkel ékesítsék a kivilágított falfelületeket. Szakál Lajos célzatos rigmusait is megörökítették. \ers került a megyeházára, az iskolára, városházára, a másodalispáni lakra, a kaszinóra, de a magánházakon is helyet kaptak. Napközben az utcák, terek zöld színben pompáztak, mivel az ünnepségre fákat ültettek ki. A gallyakat tíz németgyulai lakos lovakkal szállította be a vészei erdőből.

91 A gondos, körültekintő előkészítés mindenképpen közrejátszott abban, hogy 1842 májusában Gyula „legalábbis egy kis Münchennek tetszett". Fischer cukrász, VCagner képkereskedő is leutazott portékáival együtt. Az utcákon mindenfelé árusok, kereskedők, bábosok, kártyások, komédiások hömpölyögtek, ünneplőbe öltözött parasztasszonyok magas sarkú piros csizmában, fehér ingvállban, nadrágos parasztok vegyültek közéjük. Több cigánybanda húzta a talpalávalót. \eszter

, az ismert tánctanár már kora tavasztól Gyulán tartózkodott. Hét héten át a megyeszékhelyen, majd Csabán és Mezőberényben tanította a körtáncot, amit végül 45 pár sajátított el. A 4ágy esemény előtti „főpróba" a május 2-i kaszinói bál volt. Bár itt még frakkbift jelentek meg a táncosok, elkötelezték magukat, hogy pünkösd napján „nyalkán szabott magyarkákban" ropják a körtáncot.

92 Ennyi gondoskodás, sürgés-forgás után nagy nap virradt Gyulára 1842. május 17-én. A főispáni beiktatásra kiküldött királyi biztos, gr. Teleki József május 15-én érkezett meg Erdélyből Orosházára - Nagyváradtól Kis János főszolgabíró társaságában utazott -, ahol Károlyival találkozott. Itt a megye nevében gr. Vfénckheim József másodalispán köszöntötte a két főurat. Másnap indultak úmak Orosházáról Kígyós felé, ahol a'Wenckheimek látták vendégül őket ebédre. Gyula közelébe, a Hoffmann-tanyához érve a nemesi banderiális sereg fogadta a díszes társaságot. A barnaruhás pandúrok felvezetése mellett, posztóruhás parasztoktól kísérve fél hétkor együtt vették az utat Gyula irányába. A díszkocsit hat pej ló húzta, a hintó mellett széles ezüstpaszományos, vörös frakkba és nadrágba öltöztetett, harisnyás szolgák haladtak. Bámészkodók, a valláskülönbség nélkül kirendelt tanulóifjúság, a megye rendőreinek sorfala között ér91

RLH, Gyula presbitériumi jkv. 24./1842. ápr. 24.; BMLIV A. 7. sz. n./1842; BMLIV A. 4. a. 638/1842; Erdélyi, 1985. 59., 62-64. p.; Békés megye' örömünnepe, 1842. Függelék; Zsilinszky, 1884. 120. p.; Scherer, 1. köt., 1938. 467. p. 92 Erdélyi, 1985.59. p.; A Regélő tárczája, 1. évf. 1842.16. sz. 124-126. p.; ua., 36. sz. 286. p.; Scherer, 1. köt., 1938. 465-466. p. 34