Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

ki a főispán, annál inkább, mert a megye is Simayt proponálta első helyen erre az állásra. A főszolgabírói posztot az 1834. július 14-i közgyűlésen vette át. Hivatalában az 1837. április 17-i restauratión a rendek közfelkiáltással megerősítették. Bár a másodalispáni méltóságra is jelölte a főispán, ám a rá leadott 25 szavazat elenyészően kevés volt báró Víenckheim Béla 526 voksához képest. 1840ben már megterhelőnek érezte a csabai főszolgabírósággal járó terheket, és 30 évi hivatalviselésére tekintettel önként elállt újbóli jelölésétől. Az 1840. november 24-i tisztépítőszéken mégis elvállalt egy megbízást, nevezetesen az úti és vízi főbiztosságot. A főispáni helytartó, Atzél Antal alispáni rangban nevezte ki erre a posztra.

573 1842. szeptember 19-én - miután a rendek kézhez vették gr. ^Xenckheim József másodalispáni leköszönő levelét- arra az esetre, ha az első alispán betegség vagy hivatali teendői miatt akadályozva lenne, Simay Kajetánt „az alispáni hivatal körébe tartozóknak ideiglenes folytatásával" bízták meg. A megye közönsége határozatáról a főispánt is értesítette. Az 1843. július 3-i tisztújító közgyűlés mint első alispánt a továbbiakban is Simayt bízta meg a vármegye vezetésével. Méltóságát 1846. július 27-ig viselte. Hivatali elfoglaltságai mellett szakított időt a családi birtok gyarapítására is. 1840 körül a csabai Stockhammer uradalomból 74 holdat vásárolt, és ott gazdálkodott. Alispáni működése harmadik évében, 1846-ban halt meg.

574 Sipos Sándor (*1816. május 28., Szentes - fi 889. szeptember 11., Szarvas

575

) 1613. április 4-én II. Mátyás nemesi rangra emelte a Mihálydin élő Sipos Györgyöt és gebei lakos fiát, Andrást. A nemességet 1613. május l-jén Szatmár vármegyében hirdették ki. Sipos András nyírbátori származású unokája, Ferenc Kecskemétre költözött, és Szabolcs megye bizonyságlevelei (1744. június 11. és 1756. május 8.) alapján 1746. január 19-én és 1756. október 10-én igazolta nemes mivoltát Pest-Pilis-Solt vármegyében. A pesti rendek 1816. július 5-én állítottak ki testimonialist Ferenc unokáinak, a Kecskeméten lakó Gábornak, az ő fiainak - Imrének, Jánosnak, Mihálynak és Pálnak -, Györgynek, Pálnak, Ferencnek, valamint a szentesi lakos Józsefnek (1775-1840). Sipos Józseftudománynak elkötelezett szentesi református iskolai rektor (1805-1818), békési lelkész (1818-1840), a Békés-Bánáti egyházvidék rendes assessora - Csong573 Kgy. jkv. 1210/1834,731/1837, 735/1837,1901/1840,1914/1840. 574 Kgy. jkv. 1645/1842, 1161/1843, 1164/1843, 1689/1846, 1738/1846; Karácsonyi, 3. köt., 1896. 197. p. 575 MOL X 3581. Szentes, ref. ker. akv. 1816. má). 28.; 1889. szept. 13-án a szarvasi ótemetőben temették el. BML

IV 426. Szarvas, evang. hal. akv. 547/1889. 178