Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
szentandrási uradalom 3 / 3024 részét édesanyja, Daróczy Franciska után örökölte. 284 Békés vármegyéhez való kötődését erősítette I. Ferenc 1801. október 23i elhatározása, amely Lovász Zsigmond temesi főispánná történt kinevezésével Horváthot rendelte a főispáni hivatal adminisztrátorává. Újabb uralkodói döntés (Bécs, 1802. január 22.) értelmében - jeles érdemeire nézve - valóságos főispánná lett. Beiktatásának napját még mint adminisztrátor március 10-re jelölte ki. A rendek idejekorán megtették a szükséges előkészületeketj „rendszabást" dolgoztak ki, amelyben a megyebeliek személyre szabott feladatokat kaptak. Előrelátó gondoskodásuknak köszönhetően az installatio fennakadás nélkül ment végbe. Az ünnepség fényét az ez alkalomra kirendelt királyi biztos, Kondé Miklós nagyváradi püspök személye emelte, aki iránt Horváth - saját bevallása szerint - már 40 esztendeje különös barátsággal viseltetett. A beiktatáson elhangzott üdvözlő beszédek nyomtatásban is megjelentek. Szombathelyen magyarul, a budai Egyetemi Nyomda kiadásában németül. 285 A királyi kegy 1804-ben a valóságos belső titkos tanácsosok sorába emelte Horváthot. A kinevezést a helytartótanács július 24-i leiratában ismertette. Horváth Zsigmond szoros szálakkal kötődött Békés vármegyéhez, ami már abban kifejezésre jutott, hogy elsőként ő vette igénybe a megyeházán kialakított főispáni lakást. 1804 májusában a megyében állomásozó katonaság megsegítését szem előtt tartva, 200 forintot utalványozott élelmezési költségeikre. Júniusban újabb 200 forintot ajánlott a gyakorlatozás előmozdítására. A főispán részéről tanúsított gondoskodás, törődés nem volt egyoldalú, hiszen a vármegye is buzgó tisztelettel, szeretettel viseltetett irányába. 1808 márciusában azzal a kéréssel fordultak hozzá, hogy ajándékozza meg őket arcképével, amit a nagyteremben kívántak elhelyezni. A vármegye kívánságát a Horváth örökösök 1820-ban teljesítették. 286 Horváth Zsigmond főispánsága hetedik évében halt meg. A temetésén elhangzott gyászbeszédek, és a sírkövére szánt felirat nyomtatásban is megjelent. 287 284 Kgy. ir. 114/1802 (jkv. fog.); kgy. jkv. 525/1799; Az uradalomból való részesedése hamarosan I44 / M24 részre emelkedett, miután megvásárolta a nemeskéri Kiss- és a Wasdy család osztályrészét. További birtokai , \&s, Sopron, Zala,\feszprém, Somogy,Tblna, Pest vármegyékben terültek el. Karácsonyi, 3. köt., 1896.183. p.; Nagy, 5. köt., 1859.162. p. 285 Kgy. ir. 1/1802; A kinevezés tényét Horváth Zsigmond Szentgyörgy, 1802. jan. 1-jei levelében tudatta a vármegyével. Kgy. ir. 2/1802. A kinevezést elírás folytán tévesen 1801. okt. 20ra datálták: kgy. ir. 1/1802 (jkv. fog.); kgy. ir. 32/1802, 68/1802, 278/1802 (jkv. fog.); BMLV A. lOl.b. 776/1802;Üdvözlő beszéd, s. a. 1-11. p.;AmTage, s. a. 1-2. p.;AdFranciscum, s. a. 1-12. p. 286 Kgy. jkv. 603/1804,663/1804,801/1804,371/1808,903/1820;Karácsonyi, l.köt., 1896. 358. p. 287 Halotti beszéd, s. a. 1-27. p.; Szent Györgyi, 1809.1-3. p. 106
