Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)
get, irodát, technikai felszerelést, de nem tudott megfelelően élni a lehetőségekkel. Bajt okozott örökös vitáival, durvaságával, privát ügyekben gyakran elhagyta munkahelyét, amiért már a Duna-mappációnál is többször figyelmeztették. A biztos nem fogadta el szabályozási tervéből azt, hogy a Körösöket helyenként egészen új mederben vezessék, ami Magyarországon szerinte csak a hadsereg segítségével lett volna megoldható, a munkaerő-problémák és a költségek miatt. Sérelmezte, hogy Huszár igazának bizonyítására könyveket hozott külföldről, és azokkal támasztja alá elveit. A végrehajtás módját és feltételeit a Vízi és Építészeti Főigazgatóság a helyszíni bejárást követően összefoglalta, Huszárnak ehhez kellett volna tartani magát, azonban ő ragaszkodott saját, el nem fogadott terveihez, írásban és szóban egyaránt. A munkát is ezek szerint vezette, amiért a földbirtokosok többször bepanaszolták.™ A beadvány alapján 1830. szeptember 6-án Huszárt felmentették a körösi munkák alól. 39 Zichynek az volt a véleménye, hogy nyugdíjazzák, de a helytartótanács inkább az újonnan szervezett Maros hajózási intézetbe akarta helyezni. Huszár ezt az ajánlatot nem fogadta el, hanem nagyváradi kamarai mérnök lett azzal a kikötéssel, hogy a körösi munkálatokba nem avatkozhat. 40 Huszár Mátyás minden bizonnyal korának egyik legműveltebb geodétája volt, akinek tervei messze túlmutattak azokon a technikai lehetőségeken, melyek az 1830-as években rendelkezésre álltak. Hogy javaslatait elutasították, előidézte az is, hogy a feudális struktúrában a végrehajtáshoz nem voltak meg a gazdasági lehetőségek sem. Nem állt rendelkezésre elegendő pénz, szervezésre alkalmas vállalkozó, megfelelő munkaerő. A nagy területen, az egymásnak ellentmondó érdekek miatt egységes vízszabályozó társulat létrehozása még évtizedek múlva is lehetetlen volt. Feudális közmunkára építve nem leheteti nagyszabású tervet megvalósítani, ezért találkozott Huszára műszaki fórumokon is ellenkezéssel. A forrásokból úgy tűnik, hogy műszaki zsenialitásához rendkívül rossz természet társult, mely beosztottjaival, munkatársaival, feletteseivel, az érdekelt birtokosokkal egyaránt szembefordította. Igazát kereste a királyi biztosnál, a helytartótanácsnál, a Vízi és Építészeti Főigazgatóságon. Aprócseprő személyes ügyeiben, beosztottjaival folytatott vitáiban, pereiben dönteni kellett olykor a megyei közgyűlésnek és a törvényszéknek is. Élete 65 évéből összesen nyolcat töltött a Körös-vidéken, de összes személyes hibái ellenére kiválóan megalapozta azt a munkát, mely a vízrajzi képet átformálta, és az egész területet az itt élő lakosság számára haszoníthatóvá tette.