Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)

vizet vezette le. Mezőtúrnál a Berettyó és Körös között csatorna haladt, ami faúsztatásra szolgált, mivel a torkolat elmocsarasodott. A küldöttség Szarvasnál átvágást javasolt. A korábbi töltésemelések során a Kákafokot és Vekért elzárták, amivel szemben - hivatkozva Vay rendezési tervére - volt ellenjavaslat. Eszerint a Nagy-Körös árvizét a két fokon keresztül a Tiszába lehetett volna vinni. A felülvizsgálat a Tiszánál fejeződött be, ahol megvizsgálták a tiszai árteret, az elzárt Mírhót, a meglévő kiszakadásokat és a belőlük keletkezett Veres-nád nevű mocsarat. Mindenekelőtt a terület szintezését rendelték el. A bejárás nyomán a küldöttség négy írásos jelentést állított össze. Az első általános szabályozási alapelveket, a második konkrét feladatokat tartalmazott, a harmadik szervezési kérdéseket tárgyalt, a negyedik pedig az előzők kivonata volt, és Huszár Mátyás számára készült. A német nyelven összeállított dokumentumokat az érdekelt megyék lefordítva megkapták, egy összefoglaló szabályozási térkép kíséretében. A szabályozás általános alapelvei a következők voltak: - a folyók medrét ki kell mélyíteni, hogy a víz szabad lefolyása biztosítva legyen, - a fákat, tuskókat ki kell emelni a mederből és gondoskodni a rendszeres tisztításról, - indokolt esetben kotrást kell végezni, - a folyók tisztítását, a meder mélyítését alulról kell kezdeni - a vízfolyással szemben haladva, - a kanyarulatokat átvágással kell megszüntetni, de ezek is alulról felfelé ásandók, - a mellékágakat, fokokat csak akkor lehet elzárni, ha a főágat már rendezték, - ha a víz elszállítására tisztítással, kotrással megfelelő medret nem lehet kialakítani, akkor építsenek töltéseket, - ezek legyenek legalább 100-150-200 m-re a parttól, nagyobb folyók esetében ennél még távolabb, - az esővizek, hólé és egyéb belvizek lefolyását a töltések mögötti területről csatornákkal biztosítsák, - a mocsarak vizét a kimélyített folyók, illetve az e célból ásott csatornák vezessék le. Az összeállítás második fejezete folyónként haladva sorolja fel a legfontosabb teendőket. Holecz András, Borsod megyei mérnök szintezése alapján megállapítja, hogy a Hortobágy, Berettyó és a Körösök vízgyűjtője ösz-