Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

vöknek a központi alapból napi 20 krajcárt fizessenek. Ez körülbelül az építőipari napszám 2/3 része volt.

52 A munkásokat Bodoky 100 fős csoportokra kívánta osztani, a korábbi gyakorlat szerint 50 emberenként egy felügyelővel. Terveztek a Körös mellett egy különleges szerkezetet („machinát"), amivel a fákat ki lehetett húzni a mederből. Azonban ehhez csak a nádasok ősi hasznosításával foglalkozó „lápos emberek" értettek, akik a csekély napszámért nem dolgoztak. Ezért maradtak a főigazgatóság által felajánlott bodonhajók mellett, melyekkel viszont mindenki tudott bánni. Bár a napszám fizetése már így is előrelépés volt a közmunkához képest, voltak munkaerő problémák. 1818-ban újra tárgyaltak katonaság igénybevételéről, és ismét felvetették, hozzanak létre az érdekeltekből vízszabályozó társulatot.

53 A Fekete-Körösről a tisztítással kapcsolatban egy sor térkép készült. Farkas János, az Óvári-csatornára vonatkozó rajzai mellett

54 1816-ban lemásolták Gassner Lőrinc térképeit,

55 melyek a folyót Nagyzerind-Ant, Széplak-Sarkad, Talpas-Vadász, illetve Feketegyarmat környékén ábrázolták. Utóbbi helységnél kisebb átvágásra is sor került.

56 A térképekre főként azért volt szükség, mert a megyék nem tudtak megegyezni az őket illető folyószakaszokról. Különösen Bihar megye tiltakozott. A napszámhoz ugyan kaptak 5000 Ft támogatást, de a tisztviselőket, mérnököket, pallérokat nekik kellett fizetni. A palléroknak olyan kevés jutott, hogy azért nem voltak hajlandók tisztességes munkát végezni.

57 A Fekete-Körös tisztítása kb. hat hetet vett igénybe; hetenként már 2000 fő dolgozott. Befejezését követően - néhány kiegészítő építkezéstől, útépítéssel összefüggő vízimunkától eltekintve - tíz évig gyakorlatilag szünetelt a vízszabályozási tevékenység a Körös-vidéken.