Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

4. Vízszabályozási munkálatok a megyei törvényhatóságok irányításával (1744-1802)

Enyves-fok, és a Vésztő-Okány-Zsadány, újonnan tervezett csatorna rajza. Utóbbi az elképzelések szerint az okányi Sebes-ág és a Halád-ér medrében haladt volna (VIfi. sz. térképmelléklet).* Mint a bevezetőben írtuk, a Sebes-Körös hajdan két ágban folyt a KisSárrét helyén. A két javasolt csatornát Gassner gyakorlatilag ezek medrében tervezte. Függetlenül a helyi érdekektől, az egyes települések lakói és maguk a mérnökök is gyakran vitatkoztak arról, melyik tekinthető főágnak. 1799-ben Sax Zakariás, a Vízi és Építészeti Főigazgatóság egyik vezetője vizsgálta felül a körösi munkákat, aki a sebes-körösi szabályozást alapjaiban helyesnek találta, mind az Ördögárok, mind az Enyves-fok vonatkozásában. Problematikusnak ítélte meg viszont a másik megoldást, mely szerint a Halád-éren keresztül, a Vésztő-Okány-Zsadány vonalon ástak volna csatornát. A Hálád medre túlságosan mély volt, a terep nehéz, ami a teljes csatorna kiemelése esetén a költségeket jelentősen megnövelte volna. A Kis-Sárrétnél alkalmazott valamennyi megoldás ellentmondásos volt. A csatornának szánt fokok - főként Szeghalom esetében - hajdan az ártéri gazdálkodás céljait szolgálták, a víz sodrával szemben haladtak, így nem válhattak lecsapoló árkokká. Bihar megye már kezdetben nagyobb érdeklődést mutatott a vízimunkálatok iránt, mint Békés, melyet a felsőbb területeken történt beavatkozások nyomán az árvíz nagyobb erővel fenyegetett. Így a csatornák ásását, mélyítését nem alulról felfelé, hanem ellenkező irányban kezdték. Akár a Csiket-érről, akár a Háládról volt szó, az itt elvégzett munkálatok mindig veszélyeztették az alsó területek, nevezetesen Békés megye érdekeit, és élénk tiltakozást váltottak ott ki. 1792-ben amikor Bihar megye újra felmérette a Kis-Sárrétet, és ismét tervezte a Halád-éren keresztül vezető csatornát, a békésiek nem engedték a munka megkezdését. A békésiek gondjait az is fokozta, hogy a kimélyített csatornák - Ördögárok, Enyves-fok, majd a később kiásott Hajdú-fok - állandó karbantartást igényeltek, mert elmocsarasodás esetén csak az egyik helyi vízállást, a Poltra-lápot táplálták. 1799-ben Sax Zakariás felülvizsgálata alapján" Gassner Lőrinc készített a Kis-Sárrétről is tervet. Ebben feltüntette az öszszes kiásott csatornákat, és összefoglalta a három évtizedes viták eredményeit. Tisztában volt azzal, hogy egyetlen levezető csatorna ásásához az adott korban nem voltak meg a technikai feltételek, mert sem a mocsaras, sekély medrű Tekerő, sem a mélyen bevágódott Hálád nem volt képes elvinni a Sebes-Körös teljes árvizét, és lecsapolni a Kis-Sárrét mocsaras területeit, vízállásait (Nagy Halast, Poltra-lápot, a Kornádi környéki mocsarat). Ezért visszatérve az 1779-es tervhez, a mocsár közepén és a déli