Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

4. Vízszabályozási munkálatok a megyei törvényhatóságok irányításával (1744-1802)

4. fejezet VÍZSZABÁLYOZÁSI MUNKÁLATOK A MEGYEI TÖRVÉNYHATÓSÁGOK IRÁNYÍTÁSÁVAL (1744-1802) (A megyei műszaki szervezet. Bihar megyei munkák a Sebes-Körösön. Sikertelen kísérletek a Berettyó-szabályozás megkezdésére. Községi és uradalmi vízimunkálatok: csabai békési csatornák, a hajóscsatornák és az Óvári-árok ki mélyítése. Tervek a Tisza-völgy rendezésére.) A mai fogalmaink szerint végzett vízszabályozási munkák első nyomaival vidékünkön az 1740-es évektől találkozunk, és e tevékenység az 1770-es évektől vált rendszeressé.

1 Ebben az időszakban - mint jeleztük az újjátelepült községek népessége egyre jobban megnőtt, rögzítették a községhatárokat és fokozatosan elfogyott a hasznosítható, száraz terület. 1767 után az úrbérrendezés az uradalmi és jobbágyföldek szempontjából is lezárt helyzetet teremtett. Új területeket csak az árterekből, a tekintélyes mocsarakból lehetett szerezni. A be nem telepített puszták a birtokosoknak illetve az azokat bérlő, használó községeknek csak úgy jelentettek hasznot, ha ott legalább a rideg állattartáshoz a feltételek biztosítva voltak, és e tevékenységet az árvíz nem veszélyeztette. A 19. század elejéig a vízszabályozási munkák irányítója elsősorban a vármegye volt, mely mellett tevékenykedtek a vezető uradalmak és az egyes települések is. Mint a köztörténetből ismert, a vármegyék élén az uralkodó által kijelölt főispán állt, az önkormányzat képviselője pedig az alispán volt, akinek munkáját különféle tisztviselők segítették. Az 17701780-as évektől közéjük tartozott a vármegye mérnöke is. Ebben az időszakban Biharban a már említett Cassner Lőrinc Teofil, Arad megyében Emswanger Pál, Békésben pedig 1810-ig a Csongrád és Csanád megyével közös mérnök, Vertics József látta el a műszaki teendőket. A vízimunkálatok végrehajtását a vármegyék közmunkával oldották meg. Ez annyit jelentett, hogy az egyes helységek megfelelő számú jobbágyot bocsátottak rendelkezésre, akik munkavezetők irányításával a folyók