Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

MELLÉKLETEK - Leírások a Körösök és Berettyó vidékéről 1451-1886 - III. Móricz Zsigmond az ártéri állattartás nehézségeiről. A nagy fejedelem (részlet)

boltozatai vaskapuja van. A kapun kívül a nagy külvárosba vezető kapu fölött egy téglaboltozatú szemendorlorony van, melynek tüzet szóró ágyúi úgy állnak, mint tüskés borz tüskéi. A kapu előtt a Körös folyó fölött száz lépés széles fahíd van, a mely az említett nagy külvárosba vezet. E második város kerülete 250 lépés. Összesen hat nagy bástyája van, mindegyiket tíz darab báljemez ágyúval. A vízre néző lőrésein oly nagy sajkaágyúk vannak, hogy egy-egy ember belefér. E két vár körül az árok helyén, a Körösön csónakok, hajók járnak. Minden háznak erkélye és zárt kertje a folyó partján van, s mindenki maga házából halászik különféle halakra. Egyik házból a másikba csónakon mennek. Ez a különös járatú folyó emlékeztet egy kissé a Frangisztánban levő Velence városra. E kettős város nyugati oldalán van a harmadik külváros... Igen nagyon kiépült és népes külváros ez, csakhogy ezt négy oldalán nem övezi tömés-palánkfal, mint a másik külvárosi, hanem csupán egyszeres sövény-palánkfala van... E külső nagy városban összesen ezerhatvan csinos, fazsmdelyes ház van, kertekkel. Utcái mind deszkaburkolatúak. Mivel ez a város mocsaras helyen fekszik, ezért a házak belseje mind deszkával van fedve, miként Kanizsán, Temesváron, Szigetváron. Összesen négy városrészből áll... Különös látvány az, hogy az egyik házból a másikba, egyik kertből a másik kertbe, malomba, barátjának vagy ismerősének látogatására mindenki csónakon megy. Az asszonyok fedett arcúak és soha a kapun ki nem mennek, még fürdőzni is csak otthon, kályhával melegített fürdőbe mennek. A város egész lakossága jól tud törökül, de oláhul és magyarul is sokan tudnak. A határszéliek ruháját és posztókalpagot viselnek. Többnyire harcosok és kereskedők. A város nevezetességei közül a kertjében termő tök, dümye, szilva, továbbá mézvíz és fehér cipókenyér híresek. Rájái mind magyarok és oláhok, kik a városban szereznek, mert a magyarok és oláhok szorgalmas földművesek s iparkodó, szolgálatkész emberek. 1664. Karácson Imre fordítása (Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 1664-1666. 11. köt. Budapest. Magyar Tudományos Akadémia, 1908. 227-236. p. - Török-magyarkori történei mi emlékek) III. MÓRICZ ZSIGMOND Az ártéri állattartás nehézségeiről „A n agy f e j e d e 1 e m (részlet) Hát bizony Karcag határán jártak, mégpedig rettentő helyen. Már itt nem volt más, csak víz és víz. A gulyáslogény magyarázta szűk szóval, hogy merre van az arra ! de abból ki nem igazodhattak. ...Bevezette őket a nádasba s utána rúgtattak.