Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
14. Kitekintés: a vízrendszer továbbfejlesztése a 20. században
eredmények ellenére tehát a vízrendszer további fejlesztésére volt szükség, amit a szerző 1916-ban a következőkben foglalt össze: „A kedvezőtlen körülmények között, így 1895-ben, 1913-ban és 1915ben a Körösök védgátjai a legnagyobb ostromot is kiáltották. Maga ez az eredmény azt igazolja, hogy a véd mű vek a hozzájuk fűzött várakozásnak megfeleltek. Valamennyi szakértő eddigelé elismerte, hogy a Körösök szabályozása egyike volt a legnehezebb feladatoknak és hogy elődeink általában sikerrel oldották meg a feladatot. A Körösök és Berettyó szabályozása olyan nagy mű és olyan hatalmas alkotás, hogy arra a magyar mérnöki kar mindenkor jogos büszkeséggel tekinthet. Az utóbbi évek tapasztalatai azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a Körösöknél nem elégedhetünk meg az elért árvédelmi biztonsággal, hanem azt fokoznunk kell. A mint a mellékfolyókat szabályozni fogják, a Körösökön még az eddiginél is több vizet kell levezetnünk. Bár az utóbbi években is rendkívüliek voltak a csapadékok és kedvezőtlen volt a helyzet, semmi sem biztosít arról, hogy a jövőben nem lesznek-e még nagyobbak a csapadékok és nem lesz-e kedvezőtlenebb az árhullámok találkozása. Nagyobbára csak kiegészítő és befejező munkálatokra lesz szükség. Az árvízveszély elhárítása ma is a legfontosabb gazdasági érdek és a kultúra fejlődésével sem fog jelentőségéből veszíteni, mert mindig nagyobbak lesznek a megvédendő értékek." 3 1895-től a Körös- és Berettyó-völgyben végzett munkák a következő főbb területeken folytak: - a Kettős- és Hármas-Körös és egyéb új medrek bővítése - a Hármas-Körös csatornázása, duzzasztók építése - a meglévő csatornák műtárgyainak fejlesztése, új, öntözést szolgáló csatornák létesítése - a belvízrendszerek fejlesztése, lecsapoló csatornák létesítésével, és szíva tty útelepek beá 11ításávaI. A mederbővítési munkák lényegében az 1879-es árvizet követően történtek meg: új átvágásokat létesítettek, és növelve a töltések szelvényét, a hullámtereket szélesítették. A legtöbb munka - mint láttuk - 1895-ig be is fejeződött. Ezt követően a Hármas-Körösön összesen négy átvágást emeltek ki, Bökény, Mezőtúr, Halásztelek térségében. A Berettyón 1897-1914 között Hegyközszentimre alatt 17, 1925-1931-ben Bakonszeg és Eszlár között további 25 átvágás készült, és az utóbbi periódusban töltéseket is emeltek.
