Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

12-szeresén, magas ártérnél a négyszeresén), akkor a többlet kiadásokat az állam fedezte. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium a folyammérnökökön keresztül felügyeletet gyakorolt a véd mű vek felett, és ezért a társulatok gátkilométerenként 3 Ft-t fizettek. Az 1884. évi törvény intézkedett árvíz esetére is. Előírta, hogv a szervezet köteles a szükséges védekezési anyagokat minden év október 20-ig előkészíteni, és azt az illetékes folyammérnöki hivatal ellenőrzi. Védekezéskor a társulati igazgató határozta meg a konkrét feladatokat, rendelte ki a szükséges közerőt, a mérnök pedig műszaki ügyekben intézkedett. A vízszabályozó és ár mentesítő társulatokra vonatkozott az 1881. évi 42. tc. is, melynek értelmében a szervezetek a beruházott összeg egy részét az államtól adóvisszatérítés formájában megkapták. Mivel az ármentesítéssel a földek kataszteri jövedelme és így az utánuk fizetendő adó is növekedett, az államnak érdeke volt, hogy e visszatérítéssel minél nagyobb befektetésre ösztönözzön.

3 Az említett vízjogi törvény, mely 1885:23. tc.-ként látott napvilágot, igyekezett rendet teremteni a különböző vízhasználatok (pl. malomvízhasználat, öntözés, lecsapolás) sorrendjében, és a társulatokra vonatkozó előírásaival azok fejlődését is befolyásolta. Két részre osztotta e szervezeteket: vízszabályozó és vízhasznosító társulatokra. Előbbiekre az 1884. évi társulati törvény volt érvényes, és a felügyeletet felettük az illetékes folyammérnöki hivatal gyakorolta. Utóbbiak lecsapolással, öntözéssel, kisebb folyók, patakok szabályozásával foglalkoztak, és a Földművelés-, Ipar-, Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelete alatt álltak. 1889-ben átszervezték a minisztériumokat, a vízügyi teendőket a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumtól valamint a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumtól a Földművelésügyi Minisztérium vette át, melynek vízügyi főosztályán Kvassay Jenő kapott mind nagyobb szerepet. Az ő nevével még a Körös-vidéken is találkozni fogunk.

6 A körösi társulatok 1885-től a fenti rendelkezések szerint működtek, illetve alakították át alapszabályaikat. 1879-től a Körös-Berettyó-völgyi igazgató választmány befejezte tevékenységét. 1878-ban ugyanis átalakult a Tisza völgyi Társulat, mely elvileg lehetőséget biztosított a mellékfolyók mellett működő szervezetek számára is, hogy érdekeiket képviseli, szükség esetében lépéseket tesz a kormány, a parlament és a törvényhatóságok felé. Legfőbb fóruma a közgyűlés volt, mellette pedig központi bizottság működött, ahová a tiszai, körös-berettyói, temes-bégai társulatok küldhettek képviselőket.

7