Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

12. A szabályozás eredményeinek megszilárdítása (1879-1895)

12. fejezet A SZABÁLYOZÁS EREDMÉNYEINEK MEGSZILÁRDÍTÁSA (1879-1895) (Az 1879. évi Tisza-völgyi árvíz. Szakértői felülvizsgálat a Körös-völgyben. Gallacz János a Gyulai Folyammérnöki Hivatal élén. Tervei a szabályozás továbbfejlesztésére. Államsegélyes munkák a Kettős- és Hármas-Körösön. Új társulati törvények a Tisza-völgyi árvíz után. Közérdekű társulatok fogalma, lehetőségek az ártérfejlesztésre. Az 1880-as évek árvizei. A KörösTisza-Marosi Armentesítő Társulat létrejötte (1885) és az érdekeltségi területek átrendeződése. A szervezetek összevonása, kormánybiztosok a társulatok élén. Az egyes társulatok töltéserősítő munkái, az autonómia helyreállítása. A belvízrendezés megoldása az Elővíz-csatornánál, a Felfogó-csa torna építése a Fekete- és Sebes-Körös között). Mint az előző fejezetben láttuk, a Körös-szabályozás az eredeti előírások teljesítésével gyakorlatilag 1.879-re befejeződött, az 1895-ig terjedő időszakban az eredmények megőrzése, fejlesztése volt a cél. Gyakorlatilag kétféle munka folyt vidékünkön: az elkészült töltések méreteinek bővítése és a belvízlevezetés. A védművek fokozatos átépítését az ismétlődő árvizek tették szükségessé. 1879 márciusában a Tiszán hatalmas árvíz vonult le, mely - mint az irodalomból ismert - romba döntötte Szeged városát. Oka tulajdonképpen a Maros vissza duzzasztó hatása volt, melyet - mint 1823-ban Huszár Mátyás is megállapította - egészen Szolnokig érezni lehetett. Bár a mellékfolyók áradása általában korábban következett be, mint a Tiszáé, ezen a tavaszon a Maros a szokásosnál később tetőzött. 84 helyen volt szakadás a körösi gátakon is, de itt korántsem voltak olyan károk, mint a Tisza mellett. A szegedi árvíz nyomán Herrich Károly lemondott tisztségéről, a Közmunkaés Közlekedésügyi Minisztérium vízépítészeti szakosztálya pedig a munka felülvizsgálatára külföldi szakértőket hívott. E szakértői bizottságban francia, német, olasz, holland mérnökök vettek részt. A vizsgálat legfőbb megállapítása az volt, hogy a Tisza átmetszéseinek fejlődését rendszeres kotrással kell biztosítani, és a töltésrendszerek fejlesztése, továbbépítése szük-