Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

átvenni. Utóbbi társulat közelben végződő töltésén vármegyei út haladt keresztül, amit végül a törvényhatóság engedélyével ideiglenesen meghosszabbítottak és ez lett az endrődi töltés.

50 A Gyulai Folyammérnöki Hivatal 1871-től egy sor állampénzen készülő körösi átmetszés tervét állította össze. Ezek közül egyik éppen az endrődi átvágás volt, melyről 1876-ban és 1880-ban készült javaslat. A korábbi terv szerint az ásás a kanyarokat középen vágta volna el, ahogyan ezt a Szarvas-szentandrási, eredeti (18. számú) átvágásnál is láttuk. Ez azonban a végleges meder kialakulása szempontjából problematikus volt, másrészt költségesebb is, mert a kanyarok megszűnése után az ideiglenes töltéseket mindkét parton át kellett volna építeni (XXVII. sz. térképmelléklet). A korrigált tervet 1880-ban Gallacz János készítette el. 1871-ben Verner Ferenc készített terveket a Kettős- és Hármas-Körösről.

51 Ugyanebben az évben hagyta jóvá a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium a Mező be rény-Békés közti átvágások tervét,

52 1879-ben Gallacz János állított össze szemléletes tervet a Kettős-Körös 30. számú átmetszéséről, melynek jobb parti töltése a Hosszúfoki Társulathoz tartozott. 1876-ban Klasz Márton, Boros Frigyes, Mokry Endre részvételével hármasbizottság vizsgálta felül az állampénzes munkákat, valamint a körösi társulatok működését, melyek között nyolc önálló szervezet volt a hármas-körösi töltéstársulatokkal együtt. A felülvizsgálatra készült térkép a társulati árterek elválasztását mutatja.

53 Az átvágásokra adott államsegélyből a többi körösi társulatok is kértek bizonyos összeget. A berettyói és sebes-körösi érdekeltek arra hivatkoztak, hogy itt szabadultak fel a legnagyobb árterek, és az új csatornák ásásával itt volt a legnehezebb a munka. Felvetették a problémát a Hosszúfoki Társulat tagjai, és a Gyula-békési nagycsatorna mentén élők is, de nem értek el itt sem eredményt.

54 A Körös-szabályozás történelében 1879-ben fontos korszak zárult le. Tulajdonképpen befejeződtek azok a munkák, melyeket a reformkorban megkezdték, majd Bodoky 1855-ös terve alapján nagy erőkkel és igen eredményesen folytattak tovább. A kezdetektől 1879-ig végzett sazbályozásokat Bodoky Lajos, mint a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium osztálytanácsosa összesítette. Számba vette az összes, akkor még felismerhető átmetszéseket, a fontosabb töltésvonalakat, áttekintést adva az egyes folyószakaszokon bekövetkezett rövidülésekről, az átvágások kifejlődéséről vagy feliszapolódásáról. Leírását a következőkben foglalhatjuk össze:

55 Fehér-Körös: szabályozott folyószakasz: Borosjenő-Gyulavári