Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

osztályára kerültek, ahol Herrich Károly miniszteri tanácsosként dolgozott, és a vízügy igen sok területén döntő szava volt. E tisztség azonban nem azt jelentette, hogy minden ügyet felülről eld ön thetett, hanem meghívták szakértőnek különféle bizottságokba, rábízták egyes munkák felügyeletét. Lechner bírálata miatt saját tervét nem tudta keresztülvinni, azonban ez nem volt akadálya annak, hogy az egyéb javaslatokkal a továbbiakban is foglalkozzék. 1868 júliusában Carzó Lajos folyammérnök vizsgálta felül Herrich Károly tervét, a beküldött egyéb tervezeteket, és elkészítette a Kerecsentiszalöki-tápcsatorna részletterveit. 1868 augusztusában Mihalik János, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium tanácsosa építésiszerződéstervezetet is benyújtott a Tiszalök-gyomai csatornáról és tápcsatornáiról, mely az eredeti javaslatot egy kissé módosítva Tiszalök, Büd, Széntmihály, Nádudvar, Karcag, Püspökladány, Kisújszállás, Dévaványa, Cyoma vonalon haladt. Herrich Károly és a többi tervezők a munka megindításához pártfogókat kerestek a megyéknél és a társulatoknál, és törekvéseik nem is maradtak eredménytelenek. 1872-ben, a Körös-Berettyó-völgyi társulatok nevében Wenckheim László fordult a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz, kérve, hogy államköltségen építsék meg a Tiszalök-Gyoma között 1864-ben tervezett csatornát. Véleménye szerint csak ez tudta volna a Hortobágy, Kalló, Kösély vizeitől megmenteni a társulatok ártereit. A Körösnél illetékes főmérnök, Szeghő Attila és a szervezetek elnökeinek részvételével bizottságot küldtek ki annak tanulmányozására, hogyan lehet Herrich Károly csatornáját lecsapoló árokká alakítani. Külön írt a minisztériumba a Berettyó Szabályozási Társulat is azzal érvelve, hogy ők a Beretytyót szabályozták, Püspökladány, Szerep, Füzesgyarmat, Dévaványa, Karcag stb. helységeket megmentették az elöntéstől, munkájukat mégis veszély fenyegeti, mert a Hortobágy és a régi Berettyó mellékvizei kiáradnak: „nem kívánjuk részletezni az indokokat, mik a Berettyó szabályozási társulatot azon meggyőződésre vették - írták -, hogy az ország ezen nevezetes részét, - az Albereltyó völgyét csak is, és egyedül kormányilag 1864-ben tervelt Tisza löki csatorna kiépítése menthetné meg és biztosíthatná a legközelebb előfordult csapások ellen s ennek kiépítése mind az illető tulajdonosokra nézve életkérdés, mind az államra szükséges, hasznos és jótékony volna."

8 Módosító javaslatuk csupán az volt, hogy a csatorna érintse Karcagot, Kisújszállást, Túrkevél és Mezőtúrnál torkolljék a Körösbe. Láthatjuk, hogy az