Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)
9. Szabályozások 1836-tól a polgári forradalomig
„egy szabályzat alatt lévő folyónál nem várják be a rendezet tökéletességét, hanem az árvizet a munkának tulajdonítják, de vaktában. Most tél van, kárt az árvíz nem tehet a gabonában vagy kaszálóban, egy két ház ha le dűl az sem olly nagy baj, mivel a víz útjában volt, adjon más helyet az uraság, és építse föl, az uraságok úgy sem tesznek semmit a regulationál, ingyen jutnak íIly tömérdek hasznú rendezethez." 19 A mérnök az árvizet kifejezetten „hasznosnak" tartotta a szabályozás szempontjából, mert az mélyítette az újonnan ásott medret, a birtokosok pedig kénytelenek voltak töltéseket vagy körtöltéseket építeni, hogy „besáncolják" magukat. Beszédesnek abban igaza volt, hogy a kamarai uradalom nem járult hozzá a munkához, de az árvízvédelemről a helyi lakosság miatt nem volt célszerű így nyilatkozni. Annál kevésbé, mivel 1843-ig a fehér-körösi átmetszések 90%-a ingyen közmunkával, a falusiak erejével történt, és az elsődleges cél nem a környék megmentése, hanem a 17 csatornái malom érdekeinek biztosítása volt. A tapasztalatok alapján az 1840-es évek második felében az árvízvédelem irányában kellett folytatni a munkálatokat. 1847-ben felmérték a FehérKörös ártereit és megállapították, hogy 110 224 kh-t borít el a víz. Ez az eredmény, kb. 30%-kal kevesebb volt, mint amit Huszár Mátyás megállapított. A csökkenés az időközben elvégzett munkáknak tulajdonítható. 1848ra már 81 átvágás volt a Fehér-Körös Arad megyei szakaszán. Ezeket 4-6 m szélesre, 1:1 rézsüvei építették, 20 helyenként áttöltötték a levágott kanyarulatokat. Töltések a lakosság kezdeményezésére Borossebestől Varsándig, illetve Pélig épültek. Az elvágott kanyarok hossza 63,29 km, az átvágásoké 24,76 km volt. Gallacz János méreteiket az egyes községekben a következőképpen állapította meg:
