Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

8. Vargha János körösi tevékenysége (1831-1836)

ek nem akartak addig Szeghalomnál dolgozni, míg az egész Berettyó nem volt rendben, a bihariak pedig nem mélyítették a Tekerőt, míg nem volt készen a Szeghalmi-csatorna. 1836-ban Vargha János már csak az év első felében dolgozott a Körösöknél. Ezalatt folytatódott a Szarvasi-csatorna építése (13,72 km), megkezdődtek a simái átvágás munkálatai, és ezzel a Berettyó torkolata feljebb került, Békés és Heves megye határára. Két átvágást emeltek ki a KettősKörösön (Belencze-réten és Görög-zugnál), és folytatták a Csabai-csatorna kibővítését. Térképezési munka folyt a Berettyón és a Sebes-Körösön. Felmérték a kiszáradt nagy-sárréti területeket, valamint a még meglévő mocsarakat a két Sárréten. 1836-ban ugyanis az érdekelt földesurak társulatot szerveztek a Kis-Sárrét lecsapolására; az ő munkájukat segítette a felmérés.

57 Céljuk az volt, hogy valamennyi érdekelt kénytelen legyen hozzájárulni a szabályozási költségekhez, az alapszabályokat több példányban lesokszorosították és szétosztották a birtokosok között, „így kívánván ajánló értés által nagyobb, de szerfelett hasznos áldozatokról előre készíteni az illető feleket, kiknek nagyrésze még eddig az adózó nép ingyen erejétől várván e részbeni minden áldozatot még az ő tagadhatatlan hasznára már elköltött eleddig is többszörösen már előre megfordult kölcsön fejében reá rótt 6 pengő krajcárok visszatérítésétől is ódzkodik és vonakodik."

58 Vargha Jánost 1836 nyarán kinevezték a Bégához igazgató mérnöknek, helyzete azonban a Körösnél már 1834 végétől bizonytalan volt. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetője, Rauchmüller megsokallta a sok utazgatást, és kérte, ha elhagyja állomáshelyét, legyen nála hivatalos igazolás. Vargha felháborodott a kérésen, és úgy vélte, hogy a távolságra és útiköltségre hivatkozva az állomáshelyétőr messzebb eső, fehér-körösi munkáktól akarják eltávolítani.

59 Miközben beszámolt a sikeres békési munkáról, már 1834-ben magánlevélben jelezte a biztosnak, hogy a megyében nincs min-, den rendben a vízimunkálatok körül. A hozzájárulást nem tudják beszedni, és nincs senki, aki elrendelné a behajtást.

60 A házipénztár segítségével megveszik ugyan a szerszámokat, fizetik a mérnököket, de a rétvágókat nem lehet ingyen munkára fogni. Tudják jól, hogy Biharban az ilyen munkát fizetik a sóalap előlegéből, Aradon a malomcsatorna társulat pénztárából; ők sem dolgoznak ingyen.

61 A Sebes-Körösnél 1836-ban egyszerűen le kellett állni a közmunkában végzett ásással, mert a talaj átázott, és a sárban fizetség nélkül senki sem folytatja a munkát.

62 Arad megyében a munkások ebben az időben már azt követelték, hogy az eddig fizetett 20 krajcár